úgy szeretnék táncolni a csillagokkal
az égbolt sötét pusztaságán,
bőrömön érezve fényük melegét –
úgy szeretnék lenyelni egy csillagot,
hogy bent a lelkemben is világítson...
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
