hogy hol van az a lány, ki voltam?
megöltem. ugyan nem szándékosan,
mondd, ez enyhítő körülmény?
s én magam ítéltem önmagamat
életfogytiglani börtönbüntetésre...
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
