mert hiába is érezzük magunkat szabadnak: csak megtéveszt, hogy
hosszabb a lánca bilincseinknek –
de tudd, rabok vagyunk mind,
és a cölöp mélyen a földbe van vájva.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
rabok
mert hiába is érezzük magunkat szabadnak: csak megtéveszt, hogy
hosszabb a lánca bilincseinknek –
de tudd, rabok vagyunk mind,
és a cölöp mélyen a földbe van vájva.
