bárcsak elég lenne a tudat,
hogy képes vagyok rá,
bár ne őrölne szét még így is
belülről, mert érzem: a kudarctól
való félelem férgei rágják szívemet...
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
