aludtam, és álmomban féltem,
riadt könnyek gyűltek szemembe,
és úgy éreztem, itt a világvége –
nem tudom, mikor ébredhettem fel,
mert továbbra is ugyanúgy érzek...
ESTÁS LEYENDO
Insomnia
Poesía_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
