szeretném kifacsarni
lelkemből a mélabú vizét,
majd kiteregetni száradni –
bár félek, a hideg télben
csak jegesre fagyna...
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Insomnia
Şiir_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
