eltűntem, elvesztettem magam,
sötét lelkem beleolvadt az éjbe.
keresem magam valahol, bárhol,
talán a részecskékben, az oxigénben –
segíts, létezem még?
DU LIEST GERADE
Insomnia
Poesie_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
eltűntem
eltűntem, elvesztettem magam,
sötét lelkem beleolvadt az éjbe.
keresem magam valahol, bárhol,
talán a részecskékben, az oxigénben –
segíts, létezem még?
