bocsi, csak megülte a gyomrom
ez az életnek nevezett valami –
attól tartok, talán túl nagy falatokban
akartam lenyelni, hát félre is nyeltem,
fuldoklom, de talán nem fogok hányni..
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
