hogy miért hasadt fel vérző arcom?
ja, csak túl sokat téptem a számat,
cafatokban van már, mint a lelkem –
kérlek, varrd össze, az ajkaimat is,
úgyis jobb, ha meg sem szólalok..
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
