ott szaladtunk mi régen
a mező zöldjén, az ég kékje felé,
de azóta rájöttünk, nem mindig
zöld a fű és kék az ég, és vannak
más színek is: vörös, fekete– fájdalom.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
színek
ott szaladtunk mi régen
a mező zöldjén, az ég kékje felé,
de azóta rájöttünk, nem mindig
zöld a fű és kék az ég, és vannak
más színek is: vörös, fekete– fájdalom.
