kitépem a szívemet,
becsomagolom, majd
megcímzem – magamnak.
feladom a postán, hogy majd
megkaphassam. szívesen.
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
szívesen
kitépem a szívemet,
becsomagolom, majd
megcímzem – magamnak.
feladom a postán, hogy majd
megkaphassam. szívesen.
