van úgy, hogy egyszerűen
bármit csinálsz, valami lehúz,
mintha ólom lenne az agyad helyén,
és inkább csak ledőlnél valahol,
átaludni néhány örökkévalóságot...
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
