tudod, úgy érzem magam,
mint Jónás próféta a nagy hal
feneketlen, sötét gyomrában,
csak én nem Istentől fordultam el –
magamtól. látni fogom még a fényt?
YOU ARE READING
Insomnia
Poetry_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
