hibáimból és kudarcaimból
felépített kőváramban kuksolok,
örökké és még azon is túl...
már nem várom a herceget,
hogy megmentsen. megöltem.
VOUS LISEZ
Insomnia
Poésie_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
