rég eltörött már a bárkám,
és a habzó hullámokon
ide-oda vetődve tehetetlenül
látom a saját hullámat –
oszlásnak indult már.
KAMU SEDANG MEMBACA
Insomnia
Puisi_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
hullám(ok)
rég eltörött már a bárkám,
és a habzó hullámokon
ide-oda vetődve tehetetlenül
látom a saját hullámat –
oszlásnak indult már.
