hogyha meg kéne ennem
saját lelkemet, öklendeznék,
olyan keserű lenne – s
nem létezne annyi méz,
mely megédesíthetné...
ESTÁS LEYENDO
Insomnia
Poesía_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
