síri csend honol, hallotti némaság.
vér csorog le a falon,
s groteszk arc mosolyog rám
az ablakon túli torz világból –
az én volnék?
ESTÁS LEYENDO
Insomnia
Poesía_ _ _ insomniában szenvedő, örök-éber lelkem szilánkjai - valahol, messze keringve az űrben. ❝letépem a bőrt arcomról, csontjaim széthullanak. ennyi vagyok, ennyi voltam - szertefoszló árnyalakok, lélegző szervezetbe csomagolva.❞ _ _ _
