Csodák márpedig nincsenek (KNB fanfic)

12. Fejezet Két zseni fájdalmai 2/1

Sziasztok! Tudom, megint eltűntem, ez az időszakom egészen ma hajnalig, írás nélkül zajlott. Szörnyű volt, nem volt ötletem, mikor meg lett volna, megkaptam életem eddigi legnegatívabb kritikáját. Nagyon megviselt, és onnantól kezdve nem tudtam egyik könyvemre se ránézni. De túl vagyok rajta, nem egy ember fogja elvenni azt, amit szeretek. Ennyit akartam, még hosszabb is lett, mint akartam. Jó olvasást!

„Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.

- William Blake"

A társaság hangtalanul elmegy öltözni. Csak a hármas marad itt velem és Momoi. Halkan sóhajtok egyet és visszasétálok a padhoz, amire le is ülök egyből, a négyes kérdőn néz rám.

- Most mi az? Nem fogom állva várni őket. Már így is félbehagytam miattuk a rajzomat, csak, hogy rendet tegyek közöttük – mondom kicsit dühösen. Miért nem egy összeszokott csapatot kaptam? Velük, sokkal könnyebb lenne. Bár, ha jobban bele gondolok, több különböző csapatból válogatott Akashi, így ez elég érdekes lesz. Vért fogunk izzadni az már biztos.

- Komolyan itt akarsz rajzolgatni? Jó, hogy már modellt nem állunk neked – pufogja nekem Takao.

- Arra semmi szükségem sincs, fotógrafikus memóriám van – legyintek egyet, amin csak még jobban meglepődik. Közben Momoi mellém ül le.

- Nem gondoltam volna, hogy te leszel az edző, Amika – mosolyog rám kedvesen.

- Valakinek ezt is meg kell csinálnia. Ja, tényleg! Akashi a papírokat megkaphatom? – intézem a kérdésemet Uraságnak. Ő csak bólint egyet és a táskájában kezd el keresgélni, addig én tovább rajzolom Akashit. Momoi érdeklődve figyeli, hogy mit csinálok.

- Ez Akashi. Igaz? – kérdezi lelkesen, amire csak bólintok egyet válaszként.

- Tényleg nagyon tehetséges vagy Amika. De miért engem rajzolsz? – kérdezi a felém tornyosuló Akashi. Abbahagyom a rajzolást és rá nézek.

- Nincsen komolyabb oka. Sok emberről csinálok portrét. Érdekesnek találom azokat az embereket, akik valamiben eltérnek a normáltól. Amíg Taiga a kosárlabdában tehetséges, addig nekem marad kb. minden más. Egyedül a rajzolást szeretem, a többit csak csinálom, mert jó vagyok benne – mondom kissé unót hangon. Közben a rajzomat magam mellé teszem és a papírókat elveszem, amik Akashinál voltak eddig.

- Tehát azt mondod, hogy egy zseni vagy, de utálod is ezt. Igazam van? – kérdezi Takao mindent tudóan, ránézek, hogy válaszoljak neki. De ebben megelőznek.

- Pontosan, és milyen fárasztó tud lenni egy lexikonnal együtt élni – neveti el magát a bátyám. Időközben a többiek is térnek vissza szép lassan. Tudom, hogy nem gondolja komolyan ezt Nii-san.

- Tudod Nii-san, amíg a te zsenialitásod egyhangú, addig az enyém szerteágazó, aminek hála még te se buktál meg semmiből se. Szóval légy hálás a lexikális tudásomnak! – morgom oda neki. Lassan felállók, ahogy mellettem eddig ülő Momoi is. Elkezdem számolni a jelenlévőket, de ahogy látom, mindenki itt van.

- Ha kérhetem, akkor mindenki álljon ide elém, lehetőleg magasági sorrendben. Tehát a legmagasabb elsőnek és utána a többiek! – osztom ki az utasítást, amit meglepő módon teljesítenek is kevesebb, mint két perc alatt. Talán még se olyan reménytelenek. – Tehát akik nem ismernek, azoknak bemutatkozom: Kagami Amika vagyok, nem kell semmilyen san vagy edző megnevezés, egyszerűen, csak Amika. Aki még eddig nem vette volna észre, Kagami Taiga húga vagyok és a mai naptól kezdve az edzőtök is, egészen a világbajnokság végéig. Több nyelven beszélek, szinte anyanyelvi szinten, másodpercek alatt fel tudom mérni bárki fizikai képességét, valamint az ellenfél stratégiáit is, amire ellen támadást tudok alkotni. Mint már hallottátok egy zseni vagyok. Lényegében ennyi lenne rólam. Valamint nem azért vagyok itt, mert nem lenne jobb dolgom, szóval azt teszitek, amit mondok, akkor és úgy, ahogy mondom. Én nyerni akarok, ahogy ti is, tehát ne nehezítsétek meg a dolgomat! – mondom halálosan komolyan, miközben a sor előtt sétálok fel-alá. Kezemben az íratok vannak, amiket gyorsan átnézek, abc sorendbe van rendezve. Nem is rossz, Akashi.