Csodák márpedig nincsenek (KNB fanfic)

5. Fejezet Vissza a múltba 2. rész: Idióta segítséget kér és a fogadalom 5/1

Kis kihagyás után újra itt vagyok. Azért nem volt eddig rész, mert lefoglalt a tanulás. De most itt van az újabb fejezet. Jó olvasást hozzá!

„Néha azt gondolom, bár felhő lehetnék... csak sodródnék előre, szállnék, ahova a szél repítene engem.

- Naruto"

Amika szemszöge:

Mit is csináltam, amíg a bátyám Japánban volt és arra törekedet, hogy ő legyen Japán egyik legjobb játékosa? Egyszerű. Los Angelesben töltöttem minden napjaimat. Míg nem egy idióta segítséget nem kért tőlem. Na, de, hogy is történt mind ez? Most megtudjátok. Úgy lassan egy éve történhette...

***

- Amika keresnek a vezetékesen. – kiabál fel Alex. Ledobom a ceruzát, ami a kezembe volt és rohanok ki a szobámból. Lerobogok a lépcsőn és szinte már kitépem Alex kezéből a telefont. Lihegve beleszólok a készülékbe.

- Bátyó úgy hiányzol. Mikor látogatsz meg?

- Heh. Én is örülök neked Amikacchi. De én nem Kagamicchi vagyok. – amint meg hallom az ismerős hangot minden lelkesedésem elszáll.

- Ja, csak te vagy az Kise. Mond, hogy mit akarsz aztán hagy mehessek vissza rajzolni. – csavargatom közben az egyik ujjamon a zsinórt. Megfogom a készüléket és elviszem a kanapéig ahova le is fekszek.

- Gonosz vagy Amikacchi. Hogy mondhatsz ilyet az egyetlen barátodnak? – nyafog a vonal túlsó végén.

- Így Kise. De te amúgy is minden nap felhívsz és beszélgetünk. Ha meg nem is hívsz, akkor chatelünk. Na, de miért is hívtál hatórakor? – magyarázom neki a tényeket, hogy vele szinte minden nap beszélek. Mivel ez az idióta megkért, hogy korrepetáljam, így neten keresztül segítek neki a tanulásban.

- Ch, ebben igazad van. De azért kereslek, mert a segítséged kell. Nagyon fontos. – hallatszik a hangjából, hogy ideges.

- Ha! És pedig mi lenne az? Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? – lógatom le a fejemet a karfáról.

- Hát nem teljesen. Csak csináltam egy kis félreértést. – már megint galibát okozott.

- Jó mesélj el mindent az elejétől!

- Jó. Két nappal ezelőtt ebédszünetben kerestem Kasamatsu-sant. Meg is találtam hátul az udvaron épp egy padon ült hátra döntött fejjel és aludt. Felé hajoltam és elkezdtem keltegetni. Semmilyen intim dolog nem volt még mielőtt megkérdeznéd, hogy megcsókoltam e. A válaszom egy nem. De az ablakból úgy tűnhetett és egy rajongom azt hitte és lefotózott minket, a képet pedig feltette a netre. Mostanra már az újságírók is tudják. Azaz azt hiszik, hogy ez az igazság, és így engem is zaklatnak, amit már megszoktam és simán eltudom intézni magam is, de Kasamatsu-sant is zaklatják. Ő pedig nehezen tudja ezt kezelni. Szóval ez történt. – a hallotakan nem csodálkozok, hogy így reagáltak rá az emberek.

- De én, hogy jövök a képbe? – vajon mit akarhat tőlem?

- A segítséged kell! Ide kell jönnöd és eljátszani, hogy a barátnőm vagy. Persze csak, úgyhogy áruhát húzol. Mondjuk egy szőke parókát és kék kontaktlencsét. Ma este indul a géped, úgy körülbelül van két órád.

- Hogy mi van? – hitetlenkedek. Közben felpattanók álló helyzetbe.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan. Idióta. Nem megyek bele. Keres valaki mást! – ordítok bele a készülékbe. Nagyon mérges vagyok rá. Hogy kérhet tőlem ilyet? Hisz suli van, és még ott van a fényképezések is.