Csodák márpedig nincsenek (KNB fanfic)

14. Fejezet Azt pletykálják... 3/2

„Mikor az érzéseid elérik, hogy boldoggá teszik azt, akit szeretsz, és amikor láthatod a mosolyát... az csodálatos érzés."

- Junjou Romantica

Amika szemszöge:

Meglepetten nézek a kék hajúra, bár már nem is értem min lepődők meg. Olyan dolgokat tett az elmúlt percekben, amiket ki se néztem volna belőle, mondjuk magamból se. De az a levél annyira összetört, hogy ha nem marad itt mellettem talán egész nap a tetőn maradtam volna és csak sírtam volna.

- Reggel jött egy levél, most olvastam el és az zaklatott fel. Ott van - mutatok az összegyűrt papírra. - Olvasd el nyugodtan, nekem írták - engedem meg. Ha már megvigasztalt, akkor ennyit érdemel, amúgy is meséltem már neki róla, új dolgot nem tud meg, csak azt, hogy milyen szörnyű ember is ő. Csendben figyelem, ahogy érte megy, majd felveszi a földről, egyből mellém sétál, és visszaül szorosan mellém. Halkan sóhajtok és a fejemet a vállának döntöm most valamiért jó érzés, hogy mellettem van, még ha nem is tartom barátomnak. Mik is vagyunk mi egyáltalán egymásnak? Péntek óta, mintha teljesen megváltoztunk volna. Ő nem annyira idegesítő, én pedig nem kerülöm, sőt igénylem, hogy beszélgessünk és keresem a társaságát, ahogy ő is az enyémet. Definiálhatjuk ezt barátságnak, bár akkor majdnem megcsókolt. Azóta is azon kattogok, hogy miért nem tette meg, és én miért nem ellenkeztem. Merengésemből mordulása rázz fel.

- Igazad volt, ezt a nőt nem lehet anyának nevezni. Még, hogy apád hibája az, hogy nem találkoztatok. Nem olyan embernek tűnik, aki majd ezt megtiltja, meg amiket meséltél róla, se igazolják anyád szavait. Akarsz vele találkozni? Meg, ha már itt van Japánban, mi a tökömért akar Los Angelesben találkozni? Pont akkor, mikor már mi is ott leszünk. Hányingerkeltő a mézes-mázos behízelgés - pufog mellettem, mint egy mérges vipera. Jól esnek szavai, hogy hisz nekem, és abban, hogy apa nem rossz ember. Tudom, hogy mások szerint nem ő a világ legjobb apukája, hiszen többször is magunkra hagyott a munka miatt és dadák tucatjai neveltek fel. Aztán meg már csak Taiga és Alex maradt nekem, míg ő vezette a céget és terjeszkedett. Nem ringatom, magam álomvilágban tudom, hogy nem egy minta apa, de az enyém és sosem hagyott még cserben. Megmentette az életemet azon a télen, ahogy az önsanyargatásból is kirángatott. Se én, se Taiga nem voltunk egyszerű gyerekek, több bajt okoztunk, mint amit el lehet viselni, de még így se mondott le rólunk és adott volna árvaházba vagy nevelőszülőkhöz. Szeret minket, és bármit feláldozna értünk.

- Nem tudom Aomine, bárhogyan is tekintek rá, ő az anyám. Ha nem lenne, én most nem ülhetnék itt veled. Nem akarom látni se, csak felejteni. El akarom felejteni az összes sérelmet, amit általa szereztem, a rémálmokat, a fájdalmat, amit okozott, mert elhagyott engem. Azt, hogy sosem szeretett, és ezt a levelet is el akarom felejteni. Oka volt, hogy írt, de nem az, hogy mennyire sajnálja az elvesztegetett éveket. Vagy pénz kell neki, vagy apát akarja tönkre tenni. Ez egy újabb hülye játék lesz, csak most nem Akashi akar bábunak, hanem az anyám. Ilyen az én formám, biztos a homlokomra van írva, hogy: "Gyere, használj fel! Aztán meg hagyj el!" - sóhajtok fel fájdalmasan. Tényleg nem akarok már semmit se, csak azt, hogy békén hagyjanak az emberek. Váratlanul ér, mikor megmozdul mellettem az eddig párnának használt váll. Kérdőn fordítom felé a fejemet, hogy mégis mi lehet a baja. Ezt kihasználva fogja meg az államat, még mindig kérdőn nézek rá.

- Mit csinálsz? - kérdezem egyenest a kék szemekbe bámulva. Ő csak fürkésző tekintettel vizslat engem. Majd balját is felemeli homlokomhoz vezetve azt kisöpri hajamat.

- Nem látom a szöveget. Lehet láthatatlan tintával írták - mormogja, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, homlokon puszil, mint akkor. Sokkoltan ülök ott tovább. - Furcsa nincsen tinta ízed - állapítja meg, miközben állát vakarja meg. Ez annyira abszurd, hogy az már szinte vicces, olyan fejet vág közben, hogy képtelen vagyok megállni a nevetést. Egyszerűen hangosan kitör belőlem a kacagás. Ez a srác teljesen idióta. Mégis kinek jut eszébe ilyesmi?