Csodák márpedig nincsenek (KNB fanfic)

5. Fejezet Vissza a múltba 2. rész: Idióta segítséget kér és a fogadalom 5/4

„Azok, akik nem törődnek a barátaikkal, rosszabbak a szemétnél.

- Uchiha Obito, Naruto"

Kise szemszöge:

Az Udvaron állunk Senpaival körülöttünk rajongok és riporterek. Minden féle hülyeséget kérdeznek tőlünk. Senpai csendben áll mellettem és arra várhat, gondolom, hogy majd én mindent elrendezek. Ezt is fogom tenni csak érjen ide Amikacchi. Látom, hogy a kapu felöli tömegen, át akar jutni valaki. Aztán megpillantom őt. Hosszú szőke haját és kék szemeit, egybe részes ruhát visel, ami jól is áll neki. De mégis olyan más. Jó ez csak álruha, de mégis. Elmosolyodik és így ugrik a nyakamba.

- Ryouta! Úgy hiányoztál. – mondja egy kicsit elkeseredve. Aztán mindenki előtt megcsókol. Átölelem a derekát és, hogy még igazabb legyen, viszonzom a csókot. Nem tart sokáig ez az egész. Lerakom a földre, amint elválnak ajkaink ő meg hozzám bújik, mintha tényleg egy szerelmes pár lennénk. Átkarolom a vállát és úgy nézek a körülöttem lévő emberekre, akik döbbenten néznek ránk, még Senpai is.

- Te is nekem Rose. – húzom közelebb magamhoz. Ő csak Senpaira néz, és rá mosolyodik.

- Biztos te vagy Kasamatsu-san sajnálom, hogy Nikita nem jött el. De biztos mondta neked, hogy lebetegedet. De azt üzeni, hogy majd bepótolja és, hogy nagyon hiányzol neki meg szeret téged. Ó! Édes miért vannak itt ennyien? – suttogja nekem, de persze úgyhogy más is hallhassa.

- Ezt hosszú elmagyarázni, de majd elmesélem. – puszilok bele a "hajába". – Na, amint látják a pletyka miszerint én járok ezzel a fiúval itt, mind kitaláció. Mi csak barátok vagyunk. És amint láthatják, járok egy lánnyal. Méghozzá vele, ő itt Rosalia Black egy külföldi lány. Amerikában ismertem meg és már lassan egy éve egyűt is vagyunk. Remélem minden kételyt és kérdést eloszlattam ezzel. Gyertek, menjünk! – szólítom fel a két barátomat. Amikacchivel össze kulcsoljuk a kezünket még Senpainak a karját ragadom meg és elkezdem kihúzni őt a tömegből.

***

Egy kávézóban ülünk egy eldugottabb asztalnál. Amint leülünk Amikacchi felsóhajt, és végre alábbhagy az idegessége is. Senpai velünk szemben ül és értetlenül néz minket.

- Kise én megyek és átöltözök a mosdóban. Már nagyon idegesít ez a ruha meg úgy minden, ami rajtam van. – mormogja az orra alatt, amire én csak felkuncogok. Ő rosszallóan néz rám, de nem nagyon foglalkozik velem, feláll és elmegy a mosdó felé egy táskával a kezében. Abban vannak a rendes ruhái.

- Elmagyaráznád nekem, hogy mégis mi ez az egész? Na, meg előbb is mondhattad volna, hogy van barátnőd akkor ennek az egésznek hamarabb vége lett volna. – förmed rám Senpai. Ezen csak elmosolyodok, és rá nézek.

- Majd ha vissza jön, mindent elmondunk. – mondom neki sejtelmesen. Amikacchi úgy 10 perc alatt el is készül addigra a rendelésünket is kihozzák. Most már hosszú vörös haja ér le egészen a fenekéig és ugyan olyan színű szemeivel pásztázza az embereket. Farmersort van rajta, ami kicsit koptatott, egy fekete trikó és tornacipő. Ide sétál hozzánk és nemes egyszerűséggel leül a helyére.

- Na, így már máris jobb. Óh, fekete teát rendeltél nekem? Köszönöm Kise. – mosolyog rám. Közben belekortyol a forró italba, ami őt egyáltalán nem is zavarja. Senpai még nagyobbra kerekedet szemekkel néz ránk.

- Nincs mit Amikacchi. – össze borzolom haját, amire csak felmordul. Leteszi a csészét és Senpaira néz. Alaposan végigméri, aztán újra rám néz.