Csodák márpedig nincsenek (KNB fanfic)

Prológus

Az első könyvem, ami nem rövid történetekből áll össze. Remélem, el nyeri a tetszéseteket.

Kagami Amika vagyok, 16 éves. Amerikában éltem a bátyámmal, Kagami Taigával. De ő tavaly vissza költözött Japánba, én meg maradtam, de nélküle unalmas és egyhangúak voltak a napjaim. Így én is mentem utána. Persze nem abba a suliba mentem, mint ő. Az ok egyszerű, ha sokáig vagyunk, egymás közelében akkor el kezdünk vitázni, mint minden normális két petéjű ikerpár. Na, meg azért mentem más suliba, mert vele ellentétben nekem magas az IQ, meg kitűnő tanuló is vagyok. Ezért jött szóba apa és köztem a Touou Gakuen, mint híres iskola, persze Taigának nem tetszet. Hogy miért? Azt nem tudom. Csak egyszerűen nem akarta, hogy oda mennyek. Ő szerinte a Serin is jó nekem. De nem sokat ért el nálam hisz tudja nagyon jól, hogy milyen makacs is vagyok. Az első hetem átlagos volt. Aztán jöttek a problémák, mert egy kicsit antiszociális is vagyok meg bunkó, makacs, meg túlzottan őszinte. A bajok a második héten kezdődtek. Pontosabban hétfő reggel az egész suli előtt randira hívott az osztályom egyik él sportolója Harada Azuma ő a rögbi csapat ásza. Én meg ki kosaraztam. Valami ilyesmivel koptattam le.

- „Attól, hogy ezen a néven szolit az osztály, hogy "Herceg" nem jelenti azt, hogy én is folyatom utánad a nyálam. Meg nem is ismersz, csak a nevemet tudod. Bár kétségeim vannak, hogy le írni is le tudod. Ha, pedig csak a külsőm érdekel, akkor ezt nem lehet „szerelemnek" nevezni, ahogy te fogalmaztál, csak egyszerű testi vágynak. Ami a legtöbb férfit is hajtja. Köszi, ebből nekem nem kell."

Faképnél hagytam. Nem érdekelt a többiek megvető tekintete, amivel engem illetek. Azóta rendszeresen zaklat a rögbi csapat, meg ő is. Próbálkoznak mindennel már meg akartak verni, zsaroltak, és balhéba kevertek. Ez megy már két honapja. De eddig mindent meg úsztam pár lila folttal vagy karcolással ezért kaptam a becenevemet, a Vörös Démont. De a bátyám erről mit sem tud. Tömören ennyi lenne.