stress ~ jikook ✔️

𝙛𝙤𝙧𝙩𝙞𝙚𝙩𝙝

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

A fákon új levelek díszelegtek s virágillatot fújt a tavaszi szél, a szürkület is rózsaszín volt, a kellemes hőmérséklet szinte simogatta az ember bőrét. Sokan gyönyörűnek nevezték ezt az időszakot, az új élet szimbólumának. Én viszont pusztán megrántottam a vállam, hiszen ez csak egy évszak, miért nevezzem gyönyörűnek? Jimin volt az egyetlen, akire illett volna ez a jelző, ő valóban oly' szépséggel rendelkezett, amellyel senki más.

Aztán új élettel dologban sem láttam semmi logikát, de az utóbbi három hónapban valami igenis megváltozott, számomra Jimin volt az új élet.
Az a szőke fiú volt az én gyógyírem, aki mindent megváltoztatott, miatta már hónapok óta nem kerültem olyan menthetetlen állapotba, ami korábban hetente többször is előfordult. Csupán a jelenléte is képes volt nyugalommal eltölteni, ő maga volt a csoda.

A lift hamar felért az első emeletre, én pedig magabiztos léptekkel értem el a szőkeség ajtajáig, ahol a csengőt megnyomva jeleztem az érkezésem.

Percekbe sem tellett, s Jimin kitárta előttem az ajtót. Tekintetem kiéhezetten vezettem végig vékonyka testén, amelyet csak egy fehér köntös fedett.

Derekát elkapva léptem át a küszöböt és becsaptam mögöttünk az ajtót majd, mivel nem bírtam magammal, a szőke ajkaira tapadtam s magamhoz szorítottam törékeny testét.

Úgy szerettem érezni őt s a magaménak tudni...

– Hé, sietnünk kell! – vált el tőlem mosolyogva Jimin, de én ahelyett, hogy hallgattam volna rá, kecses nyakát kezdtem el csókolni. – Jungkook – sóhajtotta érzékien nevem, ami nem kicsit indított be.

Egyszerűen lehetetlen volt őt megunni, újra és újra akartam. Minden porcikája csábított, mindenét birtokolni akartam s meg is tettem...
Csak az enyém volt és ennek örökké így kellett maradnia.

- Látod, most már te vagy az oka annak, hogy elkésünk - mormoltam selymes bőrére. - Folyton kívánlak téged - markoltam kerek hátsójába, minek következtében nyakam köré fonta karjait.

- Hová lett az a maximalista Mr. Jeon, akinek a munka az első? - tette fel pimaszan a kérdést, direkt azon a csábos hangszínen, amit úgy imádok.

- Elrontotta őt a csinos titkára - feleltem somolyogva s készültem volna újra megcsókolni, amikor is váratlanul kislisszolt kezeim közül.

- Nos, akkor hadd hozzam helyre ezt a hibát Mr. Jeon - mondta miközben hátrált. - Már csak fel kell öltöznöm és indulhatunk is arra a vacsorára - közölte és el is tűnt a gardróbszoba ajtaja mögött, ahová természetesen egyből követtem is. - Gondolom, most is szeretnél nekem ruhát választani - jegyezte meg a ruhákkal teli szekrény előtt állva.

- Nem is tudom - léptem mögé s kezeim csípőjére simítottam. - Most inkább valami mást szeretnék - mondtam és az egyik válláról lesimítottam a köntöst, hogy aztán a fedetlen bőrére csókolhassak. - Szívesebben öltöztetnélek inkább le, mint fel - feleltem és magamhoz préselve a szőkét csókokkal és gyöngéd harapásokkal kínoztam nyaka és válla érzékeny bőrét, amit apró sóhajaival jutalmazott.

- Jungkook, neh - nyöszörgött. - Ügye nem akarsz elkésni? - kérdezte. - Az nem vallana rád - jegyezte meg, mire csalódottan felmorrantam s eleresztettem vékonyka derekát, majd a gardróbhoz lépve gyorsan végigfuttatam szememet a választékon ezt követően pedig egy világoskék inget és színben passzoló szövetnadrágot, illetve zakót választottam hozzá, amely tökéletesen állna az én szépségemen.

- Ezeket vedd fel - adtam a kezébe a ruhadarabokat. - Én inkább kint várok - húztam vissza a köntös anyagát vállára, mielőtt még elveszítettem volna a fejem. - Siess! - simítottam végig arca puha bőrén s elhagytam a helységet.