stress ~ jikook ✔️

𝙨𝙞𝙭𝙩𝙝

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Mintha valaki egészen más lennék. Nem ismertem magamra. Az a különös érzés irányított amely mindent elfeledtetve velem arra sarkalt, hogy még többet akarjak abból amit Mr. Jeon tesz velem. A kezdeti rettegésnek és kétségbeesésnek már szinte szilánkja sem maradt bennem. Ez a hullámokban rám törő megmagyarázhatatlan gyönyör teljesen elsöpörte ezeket az érzéseket.

Megalázva és félelemmel telve kellett volna éreznem magam amiért ruháimtól megfosztva állok Korea egyik legbefolyásosabb emberének villájában, nem mellesleg pedig a ház tulajdonosa éppen a combomat harapdálja és szívogatja amitől én csak nyöszörögni vagyok képes.

Ez az egész helyzet abszurd, de nekem mégis végigfutott a gerincemen a borzongás amint a férfi egyre fentebb haladt belsőcombomon és egyre durvábban szívta és harapdálta bőrömet. Az erőm egyre inkább elhagyott és szemeim felakadtak mikor olyan erősen szívta meg egy ponton lábam felső részét, hogy még magam is elcsodálkoztam azon amilyen kéjes nyögés hagyta el ajkaimat. Mintha nem is én lennék. Fogalmam sem volt, hogy képes vagyok ilyen hangokat kiadni és abban a pillanatban még csak nem is szégyelltem magam miatta.

Mr. Jeon hirtelen olyan erősen szorította meg combjaimat, hogy újra felnyögtem és széles vállaiba kapaszkodva is alig tudtam megtartani magam.

-Ha ezt tovább folytatod nem garantálhatom a kis tested épségét.-nézett fel rám éjsötét szemeivel melyeknek nem csak a színük volt sötét hanem a tekintetében rejlő jelentés is, mely mintha azt akarta volna üzenni; jobban tenném, ha menekülnék. Akkor mégis miért akartam mindennél jobban maradni? Ez nem olyan mintha az életben maradás ösztöneinek mondanék ellent? A bárány miért akarna bemenni az oroszlán barlangjába? Miért élvezné ha az széttépi és megkínozza?

Alsó ajkamba haraptam miközben pillantása végtelen mélységeibe vesztem melyek számomra semmi jót sem üzentek és mégis, valahogy tetszett...

A férfi váratlanul fenekemre vezette kezeit combjaimról majd erősen megmarkolta kerek félgömbjeimet és közelebb rántott magához, majd hirtelen felállt, ezt követően pedig egy mozdulattal kapott fel vállára, mintha meg sem érezné súlyom és talán valóban így is volt.

Meglepetten kapálóztam mire egy hatalmasat csapott hátsómra, én pedig szám elé kaptam a kezem, de még így is tisztán hallatszott nyögésem amit ütése csalt ki belőlem.

-Látom nem bírsz magaddal gyönyörűség.-szorította meg combomat majd elindult velem kifelé a helységből, közben pedig végig combjaim markolászta minek következtében ajkaimat harapdáltam és alig bírtam elfojtani nyöszörgésem.

Észre sem vettem, hogy éppen hová cipel engem. Pusztán lógtam széles vállán, mint valami rongybaba, majd csak arra eszméltem fel mikor szó szerint lehajított egy ágyra, én pedig nagyot nyekkenve érkeztem a puha matracra.

Térdeimet feljebb húztam mivel ekkor megéreztem meg merevedésem amely tökéletesen látszódott alsóm vékony anyagán át. Sosem éreztem még így magam, olyan volt mintha éheznék csak éppen nem ételre, hanem valami egészen másra.

Mellkasom kidomborítva pillantottam fel Mr. Jeonra aki már-már rémisztően méregetett engem, testem minden pontját alaposan szemügyre véve.

-Gyönyörű.-mormolta ezt az egy szót majd térdeim szétnyitva simított mindkét kezével egyre fentebb combomon ágyékom felé amitől még inkább ívbe feszült a hátam és ajkaimat harapdáltam.

Mikor elérte a combom tövét erősen megmarkolta az említett részt majd kezei tovább csusszantak egészen alsóm szegélyéig amibe beleakasztotta ujjait és kínzóan lassan kezdte lehúzni rólam, de én kezeire fogtam.