stress ~ jikook ✔️

𝙛𝙤𝙪𝙧𝙩𝙚𝙚𝙣𝙩𝙝

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Döbbenetemben megszólalni sem tudtam, hiszen egyáltalán nem gondoltam volna, hogy amikor kinyitom az ajtót majd Mr. Jeon kissé ingerült ábrázata fogad engem.
Időm sem volt, hogy észhez térjek meglepettségemből, mivel főnököm kicsit sem finomkodva arrébb lökött és a lakásba belépve bezárta maga mögött az ajtót.

A döbbenetet félelem váltotta fel, mikor a férfi szemembe nézett és megpillantottam azt az éjfekete tekintetet, amely számomra sosem ígért semmi jót, de ez a pillanat mégis más volt.
Még sosem láttam ennyire sötétnek az íriszeit, még sosem tűnt ennyire veszélyesnek -már ha, ez lehetséges-.
Remegett és nyakán kidagadtak az erek az elfojtott dühtől.

A lélegzetem elakadt, mikor egy öles lépéssel előttem termett és szőke tincseim közé tépve feszítette hátra a fejem.

- Látom te is fel akarsz idegesíteni! - fortyogta, én pedig elképzelni sem tudtam, hogy vajon mi történhetett vele, amitől ennyire dühbe gurult, bár az tény, hogy Mr. Jeont igazán könnyű volt feldühíteni, ahogyan azt már tapasztalhattam.

Szívem hevesen verdesett és a félelem kegyetlenül kerített hatalmába. Átkoztam magam amiért ajtót nyitottam és nem maradtam annál az ötletnél, hogy úgy teszek, mintha nem lennék itthon. Emiatt az újabb ostobaságom eredményeképp, most kitudja milyen szörnyűség fog történni velem.

- Igazán elmesélhetnéd, hogy mik ezek a göncök rajtad! - förmedt rám a férfi és durván a falhoz préselt miközben erősebben tépte a hajamat és hiába nem akartam ennyire gyöngének tűnni, a könnyeim mégis végigfolytak arcomon.
- Talán nem voltam elég világos, mikor közöltem, hogy ezentúl azokat a ruhákat hordod amiket jóváhagyok? - emelte fel a hangját amitől megremegtem és próbáltam jobban a falhoz simulni, de mindhiába, Mr. Jeon túl közel volt, szinte összenyomott izmoktól duzzadó testével, amelyben klasszisokkal több erő lakozott, mint az én gyönge és vézna alakomban.
- Mégis, hogy merted ezeket az ócska rongyokat magadra aggatni? - ragadta meg a szürke pulcsimat világos tincseim helyett, majd durván rángatta le rólam a ruhadarabot és dühösen félrehajította. Megszeppenten álltam előtte és könnyeimet nyeldesve igyekeztem kitalálni, hogyan javíthatnék a helyzeten. Ijesztően és elszántan mérte végig testem, ami feszélyezett abban, hogy megszólaljak vagy bármi mást tegyek, mégis muszáj volt cselekednem a saját érdekemben.

- Mr. Jeon - szólaltam meg elcsukló, halk hangomon.
- K-kérem bocsásson meg, de azt hittem, hogy itthon azt hordhatok amit akarok. É-én nem tudtam... - mentegetőztem volna tovább, de váratlanul megragadott és kicsit sem finomkodva megfordított engem, így a fallal kerültem szembe, aminek nekipréselt olyan szorosan, hogy moccanni sem tudtam a kissé hideg fal és a felforrósodott teste között. 

- Nem érdekelnek a kifogásaid! - tépett újra a hajamba és hátrarántotta a fejem.
- Egy hangot sem akarok hallani, ha az nem az édes nyögéseid egyike! - közölte mély hangján, amitől libabőrös lettem.
- Mikor ide jöttem nem gondoltam volna, hogy te majd még jobban feldühítesz, de gratulálok! Az ostobaságoddal sikerült elérned, hogy kicsit se akarjak veled kegyes lenni! Kurvára elegem van! Felfogtad? - rángatta meg szőke tincseim, miközben könnyeim újra szaporábban gördültek le arcomon.

Keményen csengő szavai után, oldalra rántotta fejemet és durván a nyakamba harapott. Ahogy fogai bőrömbe mélyedtek, gerincemen különös borzongás futott végig, amely az akaratom ellenére egy elhaló nyögést váltott ki belőlem. A főnököm kezei végigsiklottak oldalamon, egészen a nadrágom szegélyéig, miközben újabb és vadabb harapásokkal kínozta nyakam érzékeny bőrét, majd hirtelen az övemhez nyúlt és elhajolt nyakamtól.

- Elmesélnéd hány számmal nagyobb ez a nadrág? - morogta fülembe miközben kicsatolta az övem és ki is húzta a nadrágomból, mire az nemes egyszerűséggel lecsúszott a bokámig.
Sosem zavart túlzottan, hogy a bátyám ruhái hatalmasak rám, egészen eddig a pillanatig...
- Te aztán tényleg egyetlen szabályt sem tartottál be. - markolt erősen fenekembe és nyakamban éreztem forró lélegzetét.
Ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam azokat a hangokat, melyek indokolatlanul akartak kitörni belőlem.
- Mit nem lehetett azon felfogni, hogy milyen fehérnemű megengedett számodra és milyen nem? - kérdezte ingerülten és jobban megszorította kerek hátsóm, ami miatt egyre nehezebben vettem a levegőt. A férfi a fülembe harapott ami váratlanul ért engem, így nem tudtam megakadályozni, hogy egy halk nyögés ne szökjön ki ajkaim közül, mire Mr. Jeon elkuncogta magát, viszont a kacaja egyenesen vérfagyasztó volt, mintsem derűs.
- Ügye most azt hiszed, hogy megbaszlak, igaz? - mormolta és ajkai súrolták fülcimpámat.
- Azt minden bizonnyal még élveznéd is. - mondta kissé gúnyosan, ami engem keserűséggel töltött el, mert fájt, hogy igaza van. Csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szégyenteljes vagyok, amiért olyan könnyűvérűvé lettem.
- De most én jövök szépségem! Mert képzeld, elfogyott a türelmem és már nem érdekel az sem, ha eszméleted veszted miközben megtanítom neked a fájdalom igazi definícióját és a kis tested nem bírja elviselni mindazt amit vele teszek. - közölte, miközben egyre ingerültebb lett és még jobban a falhoz szorított.
- Mit szólnál, ha első leckének, megtanítanám veled a minőségek közti különbséget? Mert úgy látom jobban kedveled az ócska stílust, a ruházatodból ítélve. - mondta lekezelően, majd távolabb lépett tőlem, mire félve pillantottam hátra rá.