stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙝𝙞𝙧𝙙

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

Nem is sejtette, hogy mennyire beindított a tudta nélkül. Az édes esetlensége, remegő valója, a tisztelet amivel beszélt velem, a kétségbeesése, a félelem és a remény ötvözete szemeiben, de legfőképpen az ajkai amiket beharapott idegességében. Ebben a szőke fiúban minden összpontosult amire csak vágytam, amit kívántam és mindezek előtt minden amire szükségem volt.

Szó nélkül akartam rávetni magam és magam alá kényszeríteni törékeny kis testét. A szemeibe akartam nézni amelyekben a félelem és könnyek gyémántként csillognának, sebesre akartam harapdálni azokat a dús ajkakat és kezeim nyomát akartam látni kecses nyakán, mindezek mellett pedig csak is arra vágytam, hogy a magamévá tegyem olyan módokon és annyiszor ahogy azt én akarom.

Komoly tekintettel mértem végig az előttem ülő szőkét. Tudtam, hogy bolond lenne nemet mondani, viszont ha ez mégis megtörténne gondoskodom arról, hogy biztosan ne legyen más választása. Önszántából fogja a karmaim közé vetni magát és én majd darabokra szaggatom.

-Amit cserébe kérek az te magad vagy.-dőltem előre és az asztalra könyökölve néztem hitetlenkedő szemeibe.

Egy darabig csak bámult rám, mintha arra várna, hogy bevalljam ez csak egy rossz vicc volt, de mikor ő is realizálta, hogy nem másítom meg szavaim egyre idegesebb lett.

-Uram ezt, hogy érti?-kérdezte kétségbeesetten.

-Hát nem világos?-vontam fel szemöldököm, mikor viszont láttam ártatlanul értetlen arckifejezését sóhajtottam egyet.-Legyen, akkor mindent elmagyarázok neked, hiszen úgyis közölnöm kell veled néhány dolgot.-kulcsoltam össze kezemet az asztal falapján és a teljesen megszeppent fiút nézegettem miközben belevágtam mondandómba.-A nap huszonnégy órájában a rendelkezésemre kell állnod és ez mindaddig így marad amíg én azt nem mondom, hogy nincs többé szükségem rád. De szerintem egy jó ideig biztosan nem foglak megunni.-vigyorodtam el.-Mindent amit neked mondok feltétel nélkül kell teljesítened és mindent amit veled teszek kénytelen vagy elviselni.-közöltem vele, majd fáradtan felsóhajtottam.-Látva a továbbra is értetlen ábrázatod, azt hiszem még mindig nem esett le szóval pontosítok. Te leszel az aki kielégíti minden szükségletemet, mind szexuálisan és kicsit másabb módokon is.-mikor ezt kimondtam a szőkeség szemei kétszeresükre nőttek és sokkosan bámult rám majd hirtelen felpattant a székből.

-Hogy mit mondott?-hitetlenkedett.

-Ugyan, ne mondd már, hogy ez ennyire váratlanul ért.-ráztam meg a fejem.-Szép vagy és kívánatos, mit gondoltál mi mást kérnék tőled?-ejtettem meg egy félmosolyt.-Nos, áll az alku? Kihozom a testvéred a sittről, te a személyi titkárom leszel amivel akár a mostani béred kétszeresét is megkeresheted, cserébe csak annyit kell tenned, hogy kielégíted az igényeim.-vázoltam fel neki az egyszerű helyzetet, viszont már láttam, hogy lesznek vele problémáim mivel teljesen megrőkönyödve bámult rám.

-Én ezt nem akarom.-rebegte idegesen.-Szeretnék felmondani.-tördelte feszülten apró kezeit mire én is felálltam helyemről.

-Sajnálom, de ez nem lehetséges opció.-lépdeltem felé mire ő nyakát behúzva nézett rám pillái alól. Édesen ártatlan volt, ez pedig mindennél jobban ingerelt engem.

-D-de Uram, én fel szeretnék mondani, nem akarok élni az ajánlatával.-motyogta félve és amikor megkerülve az asztalt teljesen elé értem ő hátrálni kezdett.

-Mint mondtam ez nem lehetséges.-mentem tovább felé lassú, de céltudatos léptekkel, akár a ragadozó aki csapdába ejti áldozatát.-Most elmondom mi lesz akkor, ha nem fogadod el az ajánlatom.-közöltem vele és elmosolyodtam mikor a szőkeség háta az irodám szürke falának ütközött. Kétségbeesetten nézett rám és mindennél apróbbnak tűnt, ami felkorbácsolta bennem a vágyat, hogy erőmet fitogtatva megszorongassam aprócska testét és kegyetlenül meggyötörjem.-Ha netán nemet mondasz nekem...-hangom kissé ingerülten csengett és egyik kezemet a falnak csaptam feje mellé mire a fiú összerezzent. A félelme és törékenysége egyre csak erősítette bennem a domináns énemet, uralni akartam őt, mert arra született, hogy magam alá rendeljem az összes lehető módon.-...akkor a bátyád büntetése életfogytig tartó szabadságvesztés lesz, te pedig mindenedet elveszted, majd az én pincémben fogsz kikötni ahol annyiszor foglak megerőszakolni ahányszor csak akarom és úgy megkínozlak, hogy azt fogod kívánni bárcsak meghalnál. Ha pedig esetleg úgy döntenél, hogy erről a dologról bárkinek is kitálalsz annak érdekében, hogy megmenekülj annak is súlyos következményei leszek. Először is mindenki elmeháborodottnak fog hinni és erről papírod is lesz egy isten háta mögötti elmegyógyintézetből, ahonnan pár éve szabadultál, de sajnos úgy látszik visszaestél ebbe a szörnyű mentális betegségbe és azt képzeled, hogy én akarok tőled valamit, holott te másztál rám. Ezek után pedig egyenes út vezet téged az elmegyógyintézetbe onnan pedig szintén hozzám, ahol tudod mi fog történni.-hajoltam közelebb hozzá és mikor láttam a könnyeket csillogni szemeiben elégedetten elmosolyodtam.-Ezt te sem akarhatod gyönyörűm.-simítottam az arcára másik kezemmel.