stress ~ jikook ✔️

𝙚𝙡𝙚𝙫𝙚𝙣𝙩𝙝

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

-Az ijedtsége nagyobb volt mint a vérveszteség, így vélhetően ez okozhatta nagyrészben az ájulást, habár az is igaz, hogy a sérülései sem tettek jót neki.-közölte Dr. Choi.

Miután hazahoztam Jimint, a nappaliban ültünk le Dr. Choival aki a magánorvosom, emellett pedig a második és egyben utolsó személy akiben valamennyire megbízok. Rajta kívül csak Namjoon élvezi feltétlen bizalmamat, de vele sokkal szorosabb a kapcsolatom mint az orvossal.

-Értem Minho. Nos, ha ennyi akkor köszönöm, hogy idefáradt.-mondtam, finoman jelezve, hogy távozhat.

Nem kívántam több információt megosztani az esetről és ő nem is kérdezett. Véleményem szerint pontosan tudta, hogy mi történt, de sosem volt szokása szóvá tenni az  ilyesfajta dolgokat. 

Néhány súlyos esetben Namjoonnak ki kellett már hívnia hozzám Dr. Choit és ezáltal tisztában van vele, hogy olykor nem tudom irányítani az indulataim. A kritikus esetekben előfordult, hogy az orvosnak be kellett nyugtatóznia, mert másképp képtelen lettem volna lehiggadni, emellett pedig akadtak olyan helyzetek is, amikor azok az alanyok szorultak orvosi ellátásra akikkel a vágyaimat próbáltam kielégíteni.

-Ha megengedi, volna itt még valami.-szólalt meg Minho.-Afféle orvosi javaslat...-magyarázta kissé tétovázva.-Azt tanácsolnám, hogy legalább a mai napon hagyja pihenni a fiút, mi több, lehet bölcsebb lenne átgondolnia ezt az egészet Mr. Jeon.-mondta, mire felvontam az egyik szemöldököm.

-Ön szerint mégis mit kéne átgondolnom?-kérdeztem. Igencsak meglepett szavaival, hiszen ezelőtt még nem csinált ilyet. Sosem szólt bele a dolgaimba és ez így a helyes, mindenkitől elvártam ugyanezt, hiszen senkinek nincs joga beleavatkozni az életembe és a döntéseimbe, főleg nem egy alkalmazottnak.

-Tudja ez a fiú túl gyengének látszik ahhoz, hogy ilyesfajta dolgokat tegyen vele. Kissé alultáplált is és nem hinném, hogy hosszútávon bírni fogja...-magyarázta meglátásait, de leintettem.

-Nézze, köszönöm, hogy megosztotta véleményét, de nem kívánom megmásítani a döntésem.-közöltem határozottan, majd felálltam a fotelből.-Mindazonáltal, lehetséges, hogy többet fogjuk látni egymást, de legalább nem fog unatkozni, mert lesz munkája.-mondtam, miután az orvos is felállt és bólintott. Tisztában volt vele, hogy nem éri meg tovább boncolgatni a témát, főleg nem  velem. Miután pedig távozott, elindultam felfelé a szőkéhez.

Ezt a napot kicsit sem így terveztem. Az irodából is hamarabb távoztam a kelleténél és az a kis incidens sem volt betervezve köztem és Jimin között. Voltaképpen azt fontolgattam, hogy munkám végeztével hazajövök a szőkeség társaságában és leviszem őt az alagsorba, hogy elszórakozzak vele és végre kiéljem magam, de neki csak fel kellett idegesítenie, én pedig már képtelen voltam kontrollálni magam. Egyébiránt, kicsit sem bántam meg azt amit tettem. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy kétségbeesett és arcára kiült a fájdalom, a bőre még sápadtabb lett és lehetetlenül gyöngének tűnt. Igazán impozáns volt őt így látni és többször akarom ezt. Ezek után csak még biztosabb vagyok benne, hogy rá van szükségem és a szépségére, mert szeretem a gyönyörű dolgokat és ő határozottan az volt, főleg, ha a fájdalom uralta kicsinyke testét.

Különben egyáltalán nem érdekeltek Dr. Choi szavai. Azt terveztem, hogy mint felébred a szőke eljátszadozok vele, még akkor is, ha nem lehetek annyira durva, mint ahogy az szándékomban állt.

Amikor beléptem a szobába, Jimin még mindig mozdulatlanul feküdt a franciaágyon. Sápadt volt, de valahogy mégis gyönyörűvé tette hófehér bőre, a sérült kezét kötés fedte, ajkai pedig résnyire nyíltak egymástól. Leültem mellé, majd elhatároztam, hogy kicsit megsürgetem a dolgokat. Az ingét fentebb tűrtem rajta, így rálátást nyertem lapos hasára. Az este nyomai meglátszottak apró testén; véraláfutások díszítették és meg kell hagyni, egészen jól álltak neki. Ahogy néztem őt eszembe jutottak az orvos szavai, "alultáplált". Ez valóban igaz lehetett. A szőke rendkívül csinos volt és kívánatos, de mégis talán már kicsit túl sovány is.