stress ~ jikook ✔️

𝙚𝙞𝙜𝙝𝙩𝙝

𝙅𝙞𝙢𝙞𝙣

Nem is értettem mit művel velem ez a férfi. Mintha valaki egészen más lennék miatta és ez egy cseppet sem tetszett. Én nem ilyen vagyok. Nem ilyen könnyen kapható és szégyentelen, most viszont mégis rendkívül mocskosnak éreztem magam.

Itt feküdtem az ágyában, abban az ágyban ahol a magáévá tett és én még élveztem is mindezt. A legrosszabb pedig az, hogy most sem voltam a legjobb állapotban. Újra felizgatott azzal amit nemrég tett velem. Még ez a vékony anyagú tanga is szorított amit rám aggatott. Alapvetően zavarba ejtett, hogy ezt kell viselnem. Sosem szerettem az ilyen dolgokat, sőt soha sem jutott volna eszembe ilyesmit viselni. Ez az egész valahogy nem nekem való. 

Továbbra sem értem, hogy Mr. Jeon miért engem választott és még mindig újabb és újabb kérdéseket vet fel bennem ez az egész kialakult szituáció.

Fáradt voltam, de mégsem tudtam elaludni órákkal később sem, mikor már tagom is nyugalmi állapotba került.
Csak a kusza és csapongó gondolatok töltötték meg elmém, amik nem hagytak pihenni.

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is egy ilyen házban fogom álomra hajtani a fejem. De soha nem is kívántam ezt. Számomra az is éppen elegendő lett volna, hogy nem kell többé nélkülöznöm.
Viszont az is rendben volt, hogy legalább fent tudom tartani magam és nem kell az utcán élnem, hiszen valljuk be; mindig van lentebb.
Sokszor éheztem abban az időben mikor ennél is nehezebb anyagi helyzetben voltam, de még mostanában is megesik, hogy inkább félreteszem a pénzt ahelyett, hogy ételre költeném. Talán a megszokás teszi, de valahogy már belém ivódott ez a dolog.

Mikor már egyre laposabbakat pislogtam végre megéreztem az álom eljöttét, viszont mégis bennem volt egyfajta rossz érzés amiért egy idegen helyen alszom el, de már nem volt más választásom, a fáradság győzött felettem és hamar elaludtam.
Kezdtem igazán azt érezni, hogy nekem sosincs választásom...

***

Egy igazán különös dologra ébredtem reggel, mégpedig arra, hogy valaki a fenekemet markolássza. Ijedten nyitottam ki a szemeimet, de mielőtt megmozdulhattam volna a kezek tulajdonosa erősen visszanyomta a matracba felsőtestem.

-Tudod, igazán jó ötlet volt ezt rád adni.-utalt Mr. Jeon a csipkés fehérneműre amivel még mindig nem voltam kibékülve.-Kibaszottul dugnivaló vagy benne.-csapott egyet hátsómra, mire alsó ajkamba haraptam, hogy visszafojtsam hangom.-De sajnos már nincs időnk arra, hogy megrakjalak szépségem.-markolta meg félgömbjeim majd elengedett és lemászott az ágyról.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és felültem, majd tekintetemmel a férfi mozdulatait követtem, aki a hatalmas gardróbszekrényhez lépett.

-Gyere ide!-parancsolt rám, miután egy pár ruhadarabbal a kezében megfordult.

Nagyot nyelve indultam el felé, miközben éreztem ahogy teljesen kipirul az arcom szégyenemben, amiért majdhogynem teljesen meztelen vagyok. Amikor elé értem félve pillantottam fel Mr. Jeonra aki engem méregetett éjsötét szemeivel. Tekintete -mely olyan zavarba ejtő természetességgel járta végig testem minden pontját-, valahogy megijesztett és megborzongtam.

-Vedd fel ezeket!-nyújtotta felém a ruhákat, amiket tétovázva, de elvettem tőle.-Úgy értem, hogy most!-szólt rám a férfi percekkel később, mivel még mindig csak zavartan ácsorogtam előtte.

Kelletlenül, de rábírtam magam, hogy megmozduljak és az ágyra tettem a ruhákat, majd a nadrágot húztam fel először, ami egy szürke szövetnadrág volt magasított derékrésszel. Mindeközben próbáltam figyelmen kívül hagyni a férfi tekintetét amelyet égetően éreztem magamon. Ezek után gyorsan felvettem a felsőt is ami egy sötétvörös ing volt és meglepően jól passzolt a nadrág színéhez. A ruhadarabok mind tökéletesen illettek rám, ami felvetett bennem egy kérdést.