stress ~ jikook ✔️

𝙩𝙝𝙞𝙧𝙩𝙞𝙚𝙩𝙝

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

– Ez valóban hiteles? Utána néztél? – vontam fel szemöldököm és a velem szemben ülő Namjoonra pillantottam.

– Igen, megbízhatóak a források. A legjobb embereket bíztam meg az ügyben – felelte.

– Tehát igazat beszélt? – csaptam le hanyag eleganciával a dossziét az asztalomra, ami Park Jimin kapcsolatairól szólt – amik sosem léteztek – és emellett arról a senkiházi Lee Taeminről is tartalmazott minden adatot. – És mi van, ha mindig is titkos viszonyt folytattak? – tettem fel a kérdést.

– A fiú bátyját is kifaggattuk, persze diszkréten – tájékoztatott. – Elmondása szerint az öccsének sosem volt kapcsolata senkivel és mindössze jó barátok voltak Lee Taeminnel. Minden kikérdezett személy szerint csak egy szoros barátság volt közöttük, de a jelentésben minden benne van részletesen – magyarázta az iratok felé intve.

– Nekem akkor sem tetszik ez az egész – ráztam meg a fejem és a semmibe bámulva gondolkoztam el ismét.

– Jungkook – szólított meg Namjoon, mire rá emeltem tekintetem. – Meglátásom szerint kezd a rögeszméd lenni ez az ügy – sóhajtotta, mire összevontam szemöldököm. – Nézd, megértem, hogy sértené az önérzeted, ha az a fiú átvert volna, de véleményem szerint nem történt ilyen. Viszont, ha az eset ennyire zavar egyszerűen csak hagyd azt a fiút. Egy nap alatt találok neked mást, nem kell többé semmivel sem törődnöd, én mindent kézben tartok – közölte velem, de nekem kicsit sem volt ínyemre tanácsa.

– De én nem akarok mást – csaptam az asztalra és szigorú pillantást vetettem rá.

– Értem – bólintott. – Viszont szeretnélek figyelmeztetni. Az utóbbi napokban túl feszült voltál és ez a munkádra is kezd kihatni, kérlek szedd össze magad és ha lehet old meg az ügyet – javasolta. – Gondold meg még egyszer, amit mondtam, a saját érdekedben – mondta, majd felállt a helyéről és távozott, ezt követően én is idegesen pattantam fel a helyemről kezemben a telefonommal.

Utáltam, ha instrukciókat osztogatnak nekem, de Namjoon mindig okkal mondott mindent, amit mondott és bármennyire is ellenkezett az elveimmel, adtam a szavára.

Egy feszült sóhaj kíséretében támaszkodtam meg egyik kezemmel az irodám hatalmas ablakának keretében és felhívtam Dr. Choit, akit nemrég küldtem el a házamba Jiminhez, mivel az utóbbi négy napban elég kegyetlenül bántam vele és ez az egészségi állapotára is kihatott.

– Tessék! – szólt bele az orvos a telefonba miután felvette.

– Ő, hogy van? – kérdeztem kimérten az alattam elterülő várost bámulva.

– Őszinte leszek Mr. Jeon – sóhajtott feszülten. – Ha tovább folytatja ezt, nem kizárt, hogy kórházba kerül. A jobb csuklója megzúzódott, a teste tele van véraláfutásokkal, emellett pedig teljesen le van gyengülve, mivel alig eszik – tájékoztatott. – Nézze, nem szólhatok bele, hogy ön mit tesz és mit nem, de azt tanácsolom, hogy hagyjon fel ezzel és lehet jót tenne, ha ön is bejönne hozzám egy beszélgetésre – mondta burkoltan, mire idegesen préseltem össze ajkaim.

– Jól mondta, nincs joga beleszólni – dörrentem rá. – Köszönöm a tájékoztatást, majd hívom, ha szükséges – bontottam a vonalat és a zakóm zsebébe csúsztattam a telefont.

Felháborítónak tartottam, hogy azt gondolja, pszichológusra van szükségem. Nem voltam már az a gyönge kisgyerek, mint régen...

Kaotikus volt a helyzet, hiszen egy részem elhitte, hogy Jimin ártatlan, de képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy az az alak talán érintette őt, mindezek mellett pedig megmásíthatatlan volt az a tény, hogy a szőke hazudott nekem.