stress ~ jikook ✔️

𝙚𝙞𝙜𝙝𝙩𝙚𝙚𝙣𝙩𝙝

𝙅𝙪𝙣𝙜𝙠𝙤𝙤𝙠

Bár a napom zsúfoltsága nem tette lehetővé, hogy kedvemre szórakozzak a kis asszisztensemmel, de azt még ő sem gondolhatta komolyan, hogy ennyivel megússza.
Még túlságosan új volt az érzés, hogy ennyire szabad utat engedhettem a vágyaimnak, túl új volt ez az egész, amit ő váltott ki belőlem és én jobban kívántam őt mindannál, hogy elszalasszak vele egyetlen kínálkozó alkalmat is.

Mivel végre egy olyan helyen tudhattam őt, ahová való, biztos voltam abban, hogy többször is fel fogom keresni, ha adott esetben nincs kedvem megvárni amíg ő ér oda hozzám a lakásomra.
Úgy véltem, hogy egy tökéletes jövőt teremtettem önmagam számára, hiába nem voltam tudatában annak, hogy pontosan milyen hosszú időt foglal magába. Jimin volt az első, akit magam mellett tarthattam és bármit megtehettem vele. Alapvetően nem gondoltam volna, hogy egyhamar ráunhatok, hiszen olyan tökéletes volt nekem, mint a személyre szabott, megtestesült szenvedélyem.
Nem hittem, hogy találhatok nála jobbat és gyönyörűbbet, de ha ez megtörtént volna, minden bizonnyal gondolkodás nélkül lecserélem.

A lakásba belépve megláttam a dobozokat, amik nyilván a szőkéhez tartoztak. Először a szobák egyikében kerestem őt, de mivel nem találtam sehol a másik irányba indultam el, ahol meg is pillantottam őt az étkező padlóján.
Mindig meg tudott lepni, hiszen ki az a bolond, aki ahelyett, hogy boldogan csomagolna ki, mert egy normális, szép házba költözhetett egy borzalmas helyről, éppen ezzel ellenkezőleg cselekszik...

Talán, ha nem riadt volna meg tőlem, gyönyörű könnyeit láthattam volna az ijedt ábrázata helyett.
Annyira törékenynek tűnt, olyan védtelennek és elárvultnak, mint eddig talán soha.
A vékony anyagú fehér ing pont annyira engedte láttatni gyönge válla vonalát és felsőtestét, hogy tökéletesen elcsábuljak attól a gyengeségtől, amit magából sugárzott.
Szemei ártatlanul és megtörten csillogtak, kezei kissé remegtek, én pedig éreztem. Éreztem benne azt az alárendeltséget, amelyet én váltottam ki belőle.

Meg akartam büntetni, amiért olyan buta, hogy nem tud örülni a számára is előnyös dolgoknak. Bántani akartam, mert olyan kiszolgáltatott volt és olyan gyönyörű. Mintha késztetést éreztem volna arra, hogy bemocskoljam a szép dolgokat, viszont ezzel szemben mégiscsak vágyódtam azután, hogy megóvjam őket önmagam számára és a lehető összes módot megtaláljam arra, hogy minél szebbé tegyem.

Gyűlöltem ezt a kettősséget amely harcot vívott bennem, és hol az egyik, hol a másik vágyam diadalmaskodott.

Élveztem bántani és megkínozni Jimint, de emellett a szépségében is felettébb szerettem gyönyörködni.

Amikor a padlón kuporgott, egyszerűen rabul ejtett az eszményi szépség, ezáltal pedig mindennél jobban akartam őt. Megcsókoltam és imádtam a birtoklás édes ízét. Lágyan az ölembe simult, én pedig kifejezetten elégedett voltam vele, amiért az ellenkezés legkisebb jelét sem produkálja.

Markolásztam a combjait, a kerek fenekét és összességében a kívánatos teste minden nekem tetsző pontját végigtapogattam. Élveztem őt uralni. Abban a pillanatban nem is volt másra szükségem, csak arra, hogy magam alatt tudhassam, minden lehetséges módon.

Megvadított azzal, hogy fölöttébb ügyetlenül próbálta viszonozni heves csókjaim, és felizgatott a törékeny gyönyörűsége. Sosem történt még velem ilyen. Sosem gondoltam úgy, hogy valaki szépsége ennyire elbűvölhet és felülírhatja a rideg akaratom. Nem tettszett, hogy ekkora hatással volt rám, de némileg mégis imádtam ezt. Jó volt azt érezni, hogy az enyém, és az a vágy, ami egyszerre volt perzselő, s felemésztő, szintén különleges volt, egyúttal pedig azzal is tisztában voltam, hogy ez a szőke fiú valamiért mindenkinél páratlanabb. Talán a tisztasága és a bája volt az, ami egyedivé tette, de valójában ez sokkal több mindenről szólt. Badarság vagy sem, én mégis úgy véltem, hogy megtaláltam a tökéletességem.