Téves Látszat [Larry Stylinson]

12.

-Ok. - engedte el az övéhez képest kicsinek mondható kezet Harry, és a hibrid felé fordult, aki csak furcsán nézett a kádban lévő nagy habmennyiségre. - Most pedig szépen levesszük ezeket. - mondta, és már nyúlt is volna Louis pulóveréhez, ha amaz nem hátrált volna egyet. Harry szomorúan nézett rá, de teljesen megértette a viselkedését. - Tudod, hogy nem akarlak bántani.

Louis megrázta a fejét.

-Én, nem.. - próbált valamit a göndörnek mondani, de elég nehezen ment neki. - Fürdés nem jó.

Harry összeráncolt szemöldökkel nézett rá.

-Miért mondod ezt? A fürdés jó. - próbálta magyarázni, a hibrid viszont újra fejet csóvált. - Nem szeretsz fürdeni?

A kékszemű lesütötte tekintetét, Harry pedig ennyiből is megértette a választ.

-Pedig a fürdés nagyon jó. Ez legalábbis biztosan. Gyere, nézd meg milyen meleg a víz! - fogta meg a hibrid ujjait és lassan közelebb húzta őt a kádhoz. - Tedd bele a kezed. - mondta, és óvatosan mártotta bele Louis végtagját a sajátjával együtt. - Érzed?

Louis meglepetten vette tudomásul azt, hogy a víz nem jéghideg, mint ahogy általában szokott lenni, hanem egy igazán meleg, kellemes érzés fogja körbe a kezét. Tekintetével a göndörhajúra nézett, magyarázatot várva tőle, ő viszont csak halvány mosolyra húzta ajkait.

-Nos? Fürdesz egyet? - kérdezte. Louis bizonytalanul biccentett. - Akkor gyere! Emeld fel a kezeid!

Karjait a levegőbe emelte, hogy megmutassa a kékszeműnek, mit is kell csinálnia. Mikor a hibrid felemelte a kezeit, Harry egy másodpercet sem gondolkodott, a pulóver végéhez nyúlva, lassan áthúzta az anyagot az előtte álló fején.

- Mi a...?

Zöldjei értetlenül néztek a Louis felsőtestét elfedő vékony blúzra. Az anyag teljesen el volt nyúlva, fehérsége kikopott, és inkább már csak egy rongynak lehetett azt a valamit nevezni a lény testén. A göndör nem értette, hogy kerülhetett egy ilyen darab a hibridre.

Biztosan ez volt rajta, mikor Niall rátalált az út szélén.

Végéhez nyúlva, ezt a rongyot is levette a kékszeműről, az alatta levő látványra viszont egyáltalán nem volt felkészülve.

-Úristen...Mit műveltek veled?

Louis lehajtotta a fejét. Elmondhatatlanul szégyellte magát...

Harry óvatosan érintette ujjait a kékszemű sebes bőréhez. Mellkasán és hasán is különböző vágásnyomok éktelenkedtek. Nagyobb részük régebbiek voltak, néhány viszont eléggé frissnek tűnt, a hatalmas sötét foltokról pedig nem is beszélve. Louis mindkét karja több színben pompázott, végtagjain alig lehetett kivenni az eredeti bőrszínét.
Harry csak hitetlenkedve simított végig egy begyógyult hegen, nem tudta felfogni azt, amit maga előtt lát. Mégis kik csinálták ezt vele?

A göndör ellépett tőle, egyik kezével megdörzsölte arcát. Kellett neki néhány másodperc, hogy újra Louishoz léphessen, most viszont a mackónadrágot húzta le a lábairól, de ott egy újabb szörnyű látvány csapta arcon őt. A hibrid mindkét combján, bár nem vágásnyomok, viszont csúnya horzsolások voltak körös-körbe, mintha leszíjazták volna a lábszárait. Harry úgy érezte mintha egy hatalmas gombóc lenne a torkában, mire muszáj volt nyelnie néhányszor. Bele se mer gondolni, miken ment keresztül az előtte álló hibrid...

-Azt te veszed le. - mutatott a kékszeműn levő alsónadrágra. - Addig megfordulok. Szólj mikor kész vagy.

Hátat fordítva Louisnak, összefont karokkal várta, míg amaz leveszi az utolsó ruhadarabot magáról. Louis furcsállta a göndörhajú viselkedését, de inkább nem kérdezett semmit. Harry azonban látta a kékszeműn mennyire kellemetlen volt neki, hogy látta a sebes mellkasát és csupasz lábait, és pont ezért nem akarta, hogy még rosszabbul érezze magát.