Téves Látszat [Larry Stylinson]

46.

Amikor Harry kinyitotta a szemeit, már nem még hallotta a vihart. Ezek szerint minden lecsillapodott odakint.
Ahogy ez tudatosult benne, megkönnyebbült sóhaj szakadt ki ajkai közül, mégis a karjaiban fekvő személy egyenletes szuszogása volt az, ami igazán megnyugtatta őt. Harry mosolyogva pillantott le Louisra. A hibridnek csak a fülecskéi és a kócos hajkoronája látszott ki, ő maga nem bújt ki a paplan takarása alól. A göndör örült annak, hogy az a szörnyű vihar közepette a kékszeműnek csak sikerült elaludnia és...várjunk csak. Harry utána ki se mászott az ágyból, és mostmár másnap reggel van. Sőt, arra se emlékszik mi volt az utolsó gondolata, mielőtt lehunyta volna a szemeit.

Ezek szerint tegnap átaludták az egész délutánt és még az estét is?

A göndör meglepődve nézett maga elé. Nem tudta, hogy voltak képesek ilyen sokáig aludni. Legalábbis ő hogy volt képes erre. Louis még mindig alszik.

Karját óvatosan kihúzva a hibrid alól, lassan kimászott az ágyból és nyújtózott egyet. Lábujjhegyen ment el a szekrényig, amiből kivéve egy shortot, magára vette azt, majd a földön heverő ruhadarabokra nézett. Igaza volt, a kabátja alatt egy jókora tócsa díszelgett a padlón.

Harry felvette a földre szórt darabokat, és a fürdőbe menve, a szennyesbe dobta azokat, majd kis gondolkodás után végül előkereste a felmosót és visszasétált a szobába. Nem akarta, hogy Louis megcsússzon majd a padlón.

Miután feltakarított és megbizonyosodott arról, hogy a fiú még mindig az álmok világában jár, kilépett a szobából és lassan behúzta maga után az ajtót. A felmosót eltéve, elővette a mobilját - melyet a farmerének zsebéből szedett ki - és írt egy gyors üzenetet Angie-nek, miszerint ma nem biztos, hogy be fog menni a céghez. A tegnapi vihar után nem akarta, hogy a hibrid arra ébredjen, hogy megint egyedül van. Majd miután biztos lesz abban, hogy Louis rendben lesz, talán majd akkor bemegy a munkahelyére.

Amikor asszisztense válaszolt az üzenetére egy ,,rendben" - nel, Harry a konyhába ment, hogy valami reggelit készítsen mindkettejüknek. Egy kis ideig gondolkodott, hogy mégis mi lenne a legjobb reggelinek, míg végül sonkás rántottára esett a választása.

Nem tétovázott; a hűtőből kivéve néhány hozzávalót, hozzáfogott a sonka felszeletéséhez, majd azzal végezve, néhány tojást egy edénybe tört. Negyed órával később készen is lett a gőzölgő étel, így kettőbe osztva, egy-egy tányérra öntötte azt, majd visszalépett a hűtőhöz egy kis sajtért és néhány darab uborkáért, az előbbiből reszelve egy keveset mindkét rántotta tetejére.

Épp a megpuccolt zöldségeket vágta fel, amikor hirtelen két kart érzett derekára fonódni. Harry egy kisebb kiáltással ugrott meg az érintéstől.

-Louis! - szólította meg a mögötte lévőt hevesen dobogó szívvel. - Egyszer szívrohamot fogok kapni miattad!

A hibrid a göndör csupasz hátának döntötte a homlokát, miközben csak kuncogott válaszul.

-Bocsi. - felelte végül halk hangon.

Harry mély levegőt véve próbálta rendezni szívverését. Nem is hallotta a kékszemű lépteit. Sőt, azt se hallotta amikor kinyitotta az ajtót. Ennyire el lett volna foglalva a reggelivel?

-Jól aludtál? - kérdezte, miközben újra szeletelni kezdte a zöldséget. Louis nem szólalt meg, csak hümmögött válaszul. - Rántottát készítettem reggelire. Remélem jó lesz.

Erre már a hibrid nem válaszolt. Ajkait a zöldszemű bőréhez nyomva, lágy puszikkal kezdte belepni annak hátát. Harry keze lelassult ahogy a fiú párnái a jobb lapockáján vándoroltak. Szívverése újra gyorsulni kezdett, miközben smaragdjai egy pontot kiválasztva a pulton meredtek a távolba.