Téves Látszat [Larry Stylinson]

56.

Harry nem tudott aludni. Bár fáradtnak érezte magát, sehogy nem sikerült az álmok világába kerülnie, ezért egy óra forgolódás után feladta.

A nap hátralevő részében nem hagyta el a szobáját. Anne hívásait vette fel, csak SMS-ben beszélt édesanyjával, de az üzenetei is csak rövid válaszok voltak, és Angie-nek is csak egy rövid, tömör szöveget írt, amiben megkérte a lányt, hogy néhány napig újra vegye át a cég vezetését. Niallt is amennyire csak tudta kerülte a nap részében, hiába amaz próbált beszélgetni vele, Harry egyszerűen ignorálta őt. Csak jóval sötétedés után sikerült a szőkehajúnak rávennie, hogy kijöjjön a szobájából legalább a vacsora erejéig, de a göndörnek annyira nem volt étvágya és olyan ízetlennek érezte az ételt, hogy alig evett néhány falatot. Niall ezt nem nézte jó szemmel, de mielőtt bármit is szólt volna, Harry már vissza is ment a szobájába és azóta nem is lépett ki onnan.
A szőkeséget megijesztette a göndörhajú viselkedése, hiszen még soha nem látta így őt...

Harry a hátán feküdve meredt a plafonra mielőtt kezébe vette volna régi mobilját, hogy megnézze az időt. Már hajnali három óra is elmúlt.
Visszatette az éjjeliszekrényre a készüléket. A pokróc gyűrötten feküdt mellette, ugyanis a sok forgolódás után annyira melege lett, hogy muszáj volt lerúgnia magáról azt. Újra a mennyezetet kezdte el figyelni, miközben a néma csend továbbra is a szobán uralkodott, ami szinte összenyomta őt.

Furcsa volt az ágyában feküdnie egyedül. Hogy nem hallotta a halk, egyenletes szuszogást. Hogy nem érezte az oldalához simuló, hozzá képest kisebb testet és annak a melegét...

Harry oldalra fordította a fejét és némán nézett végig az ágy üres oldalán. Louis oldalán.

Amikor Niall februárban betoppantott a lakásába a hibriddel, Harry nem gondolta volna, hogy egyszer ennyire közel fog hozzá kerülni a kékszemű. Louis előtt teljesen megvolt egyedül a lakásában; egyedül evett, egyedül nézett filmeket, egyedül aludt, és mindezekkel semmi problémája nem volt eddig. Most viszont nem tudja mindezt elképzelni. Hogy mindent egyedül csináljon. Annyira hozzászokott a hibrid jelenlétéhez maga mellett, hogy most, így, hogy Louis nincs mellette, még a saját ágya is kényelmetlen.
Harry ezt az éjszakát ahhoz tudná hasonlítani, amikor a fiú hozzákerült, hiszen akkor sem tudott aludni. Akkor azonban a félelem miatt nem volt képes pihenni, mivel rettegett a rókahibridtől, de most a félelem, az aggódás, az utálat és a magány keveredéke miatt képtelen rá.

A göndör tekintete a másik éjjeliszekrényen pihenő papírra vándorolt. Torka hirtelen kiszáradt, így muszáj volt nyelnie egyet mielőtt erőt véve magán, a bútorzat felé nyújtotta volna a kezét. Ahogy maga elé emelte a lapot érezte, hogy a szíve még jobban összeszorul. Louis rajza...
Louis első rajza, amit neki ajándékozott.

Érezte ahogy a könnyek újra utat törnek maguknak, miközben szemeivel minden egyes kis részletet megnézett a kissé gyűrött papíron; a virágos rétet, a jobb felső sarokban ragyogó Napot, a felhőpamacsokat az égen, és végül: a két személyt, akik egymás kezét fogva mosolyognak.
Harry ujjai megremegtek ahogy óvatosan végigsimított az alacsonyabb pálcika emberen, akinek farkincája és állatfülei vannak. Olyan sok minden forog a fejében, hogy mi mindent csinálhatott volna másként. Ha nem tette volna ki a hűtőszekrényre a rajzot, vajon a fekete ruhásak békén hagyták volna? Vagy ha egyből beengedte volna őket és megpróbált a lehető legnormálisabban beszélni velük, akkor utána elmentek volna? Vagy lehet magánál kellett volna tartania egy kést, ha elfajultak volna a dolgok - ami meg is történt -, akkor meg tudja védeni magát és Louist? Vagy ha nem mentek volna ki legutóbb a fiúval, akkor ezt az egészet el lehetett volna kerülni?

Hol rontotta el?

Harry nem tudott választ adni a saját kérdéseire, hiszen nem tudta azokat, csak azt, hogy valahol elrontotta. Kurvára elrontotta és Louist miatta vitték el. Miatta került a hibrid újra a fekete ruhásak karmai közé.