Téves Látszat [Larry Stylinson]

29.

Harry a konyhában ült. Az asztalon a laptopja kinyitva, míg keze alatt egy félig teleírt lap pihent, melyre most új vázlatot rajzolt, miközben folyamatosan a gép képernyőjére pillantgatott. Próbált odafigyelni a részletekre és mindent megjegyezni, amit Duttson írt a hibridekről. Annyi nap eltelte után most újra megnyitotta azt a bizonyos hibridkönyvet. Gondolatban nem egyszer szidta le magát, amiért ennyire elhanyagolta ennek a könyvnek az olvasását, holott nagyon is foglalkoztatta őt a különböző típusú hibridek és azoknak jellemvonásai. Igaz, először inkább azért akarta megszerezni ezt a könyvet, hogy többet megtudjon Louisról, mostmár viszont kíváncsi volt a többi hibridre is, melyek már évszázadokon át ezen a bolygón élnek. Meg akarta végre érteni őket, vagy ha nem is, legalább többet megtudni róluk ennek a könyvnek a segítségével.

Épp ezért ült most az asztalnál. Pontosan ezért volt előtte a könyv megnyitva, amíg a gép egyik oldalán egy halom üres papír pihent, másik oldalán pedig már teleírt lapok sorakoztak. Harry mindent lefirkantott maga elé, amit Kim Duttson a könyvébe írt, ugyanis sokkal könnyebb volt a lapokat átnéznie, minthogy folyamatosan az gépes verzió oldalai között hajtogasson. Minden információt kiírt minden hibridről és mindegyik fajhoz készített egy vázlatot a könyvben szereplő rajzok láttán. Annyi különbséggel, hogy ő nem csak a hibridek állati testrészeit rajzolta le, hanem emberi alakot adott mindegyiküknek.

Néhány perccel később a göndör az ablak felé fordítva fejét nézett ki az üvegen. Az ég már két órája teljes feketeségbe borult, a hópelyhek pedig megállíthatatlanul hullottak a föld felé. Már csak három nap maradt vissza a februári hónapból, utána pedig vége a télnek. Bár senki nem tudja meddig lesz hó Angliában, ugyanis még jövőhétre is elég hideget mutat az időjárás, Harry mégis tudta, ez a pár nap maradt már csak vissza az igazi télből. Hiába lesz hó márciusban, a férfi tudta, hogy nem lesz ugyanolyan, mint amilyen a tél utolsó hónapjában volt. A karácsonyi díszeket néhány napon belül leveszik, a napok sokkal hosszabbakká válnak, később fog besötétedni. Nem mintha Harryt különösképp zavarná ez, de valamiért mindig szomorúsággal töltötte el mikor a februári hónapból átlépnek a márciusiba. Szereti ezt az évszakot.

Ha pedig ez nem volna elég, a tavaszba lépés azt is jelenti, hogy nemsokára vissza kell mennie dolgozni. Majdnem egy hónapja már annak, hogy nem ment be a munkahelyére. Talán egy-két hétig még tudja húzni a dolgot, de utána már muszáj lesz bemennie. Nem hiányozhat ilyen sokáig, főleg nem főnökként.

És itt jön az a kérdés, ami már jó ideje foglalkoztatja Harryt; mi lesz Louisval?

Nem akarja minden nap, órák hosszára egyedül hagyni a hibridet, de nem lesz más választása. Mellesleg édesanyjának is lassan vissza kell mennie dolgozni. Persze Anne mondta, hogy akár három hónapot is hiányozhat a munkahelyéről, Harry pontosan tudta, hogy ez nem igaz, és nemsokára neki is el kell mennie. El kell mennie a városból...

Harry nem akarta egyedül hagyni Louist. Nem mintha azt gondolná, hogy nem tudná magára hagyni a hibridet, egyszerűen csak nem akarta, hogy Louis magában legyen órákon keresztül. Hogy ne tudjon senkivel sem beszélni és talán rossz érzéssel töltse el amiért egyedül kell ülnie. Még Harryvel sem tudna beszélni, hiszen telefonja sincs! Vagy itt az ideje venni neki egyet? Akkor fel tudná hívni mikor lenne egy kis szabadideje munka közben és olyankor tudnának beszélni egy keveset...Így pedig Louis sem érezné annyira egyedül magát azokon a napokon.

Harry el is döntötte magában, hogy még a héten venni fog egy mobilt a hibridnek. Tekintetét visszavezette az előtte heverő papírra, majd újra kinézett az ablakon. Pár nap és vége a télnek...

Harry a falon lévő órára pillantott, majd bezárva a megnyitott PDF formátumot, kikapcsolta a laptopját és felállt a székről. Este nyolc óra múlt. Mára elég volt a gépet bámulnia.