Téves Látszat [Larry Stylinson]

53.

Louist halk beszélgetés kezdte ébresztgetni álmából. Bár egy kiadós alvás után kipihenten szokott ébredni, most valamiért sokkal fáradtabbnak érezte magát. Ráadásul úgy érezte, mintha a földön lenne, ugyanis valami elég keményen feküdt, ami még remegett is alatta. Mintha földrengés lett volna.

Ki akarta nyitni a szemeit, azonban azok mázsás súlyuak voltak, így alig csak résnyire sikerült felnyitnia azokat. Látása homályos volt, de még ennek ellenére is érzékelte, hogy az előtte lévő sötét fal fel és le mozog folyamatosan.
Louis nem tudta, hogy került ide, bárhol is van az az itt. Arra még emlékszik, hogy valaki valamilyen büdös, fehér anyagot az arcához emelt, majd egyre jobban kezdett elálmosodni, utána viszont képszakadás.

A hibrid orrát még most is csavarta valami irtózatos bűz, de hiába próbálta egyik kezét arcához emelni, nem sikerült neki. Karja teljesen el volt zsibbadva.
A kékszemű nem kicsit furcsállta ezt, de arra gondolt biztosan az miatt van, mert egy helyben feküdt, mozdulatlanul ki tudja már mióta. Ennek tudatában nem is próbált többé megmozdulni, csak halkan lélegezve várt arra, hogy a zsibbadás kimenjen végtagjaiból.

Homályos látása lassan kezdett kitisztulni, így körülnézett tekintetével, hogy mégis milyen helyen lehet. Ez nem a hálószoba. Se nem a nappali vagy bármelyik másik helység a lakásban.

Egy kocsiban volt.

Felismerte az előtte lévő sötét bőrülések alakját, valamint a motor hangos berregését. Valami nagy autóban lehetett, ugyanis az elülső és a hátsó üléseket egy hosszú talaj választotta el, amin ő is tartózkodott. Miközben azon gondolkodott, hogy mégis hogy került ide, a zsibbadás kezdett kimenni testéből, így ujjait már sikerült mozgatnia, ezek mellett pedig a körülötte lévő halk beszélgetések is egyre hangosabbá váltak. És tisztábbá.

-Hihetetlen, hogy ennyire el tudták bújtatni előlünk azok a mocskok. - hallott meg egy rekedt férfi hangot.

-Még jó, hogy hozzá került és bezárva tartotta! Ha kint maradt volna, talán soha nem találtuk volna meg. Maximum csak a holttestét. - magyarázta egy másik, majd morgolódva folytatta. - Az a rohadt Horan gyerek jól kijátszott minket.

Louisnak túl ismerősen csengtek az autóban tartózkodó emberek hangjai. Fogaskerekei erősen dolgoztak, de nem kellett sokat gondolkodnia, ugyanis egy másik személy megszólalása után már arcot is tudott csatolni mindegyikükhöz:

-Két hónap. - mondta a harmadik. - A főnök örülni fog. Hisz mégiscsak ő az egyetlen ilyen bestia.

Fekete ruhásak. Louis mostmár emlékszik arra, hogy aki azt a fura szagú anyagot szorította az arcához, az egyik fekete ruhás férfi volt.

Szíve pillanatok alatt ugrott a torkába, és bár legszívesebben most kiugrott volna a mozgó járműből, nem mert megmoccanni. Azok az alakok vették körül őt, akiktől éveken keresztül rettegett és akiktől sikerült elszabadulnia...egy rövid időre.
Mert bár míg Harryvel volt úgy érezte, mintha már rég elszökött volna ezektől az emberektől, most visszagondolva viszont olyannak tűnt, mintha csak alig néhány napja került volna a göndörhöz. A göndörhajúhoz, aki...

,,Louis!"

A talaj remegése hirtelen abbamaradt, és a motor hangja sem hallatszott többé. Megálltak.

-Vegyétek ki azt a korcsot! - szólalt meg az egyik fekete ruhás, aki elől ült, majd egy ajtó nyitását lehetett hallani.

Louis szemeibe könnyek gyűltek ahogy újra maga előtt látott mindent, ami történt mielőtt ebbe a járműbe került volna. Látja, ahogy a korom sötétben újra rátörik az ajtót és erős kezek gyengédség nélkül rángatják le a lépcsőkön. Látja, ahogy újra a bejárat felé húzzák őt, aztán a göndörhajúra néz, akit szintén két fekete ruhás tart a karjaitól fogva.