Téves Látszat [Larry Stylinson]

44.

Louis gondolkodás nélkül hagyta, hogy a hátára fektessék őt. Harry fölé tornyosulva, nyelvével végigsimított a puha párnákon, mielőtt óvatosan befurakodott volna közéjük. Ahogy nyelveik találkoztak, egyik kezét a fiú pólója alá csúsztatta, ami egy jóleső sóhajtást váltott ki a kékszeműből. Louis reflexszerűen kapott göndör tincseihez, ujjai azonban megakadtak az összefogott hajzuhatagban. Harry a csókba mosolygott, mikor a hibrid frusztráltan nyögött fel. Nem segített neki, hagyta, hogy egyedül bajlódjon vele, amíg - nagy szenvedések során - végül sikerült kibontania azt.
Harry felmordult amikor Louis ujjai gyengéden meghúzták tincseit. A hibrid alsó párnáját fogai közé szívva, kissé meghúzta azt, miközben csípőjét az alatta lévőnek nyomta. Ahogy merev férfiasságuk egymáshoz dörgölőztek, egyszerre nyögtek fel.

-Harry...

Harry keze megdermedt. Szemeit kinyitva, olyan döbbenettel nézett az alatta fekvőre, mintha szellemet látott volna. Louis félig lehunyt szemekkel, bódultan pillantott fel rá, amikor kihúzta pólója alól tenyerét. A göndör elhúzódva tőle ült le az ágy szélére. Fejét lehajtva, néhány tincs az arcába hullott, miközben mély levegőket véve próbálta összeszedni gondolatait.

Ne gondolj rá, ne gondolj rá, ne gondolj rá.

-Harry?

A férfi nem tehetett róla. A pár nappal ezelőtti álmából egyre több képkocka jelent meg szemei előtt, és bár próbálta, nem tudta kizárni elméjéből azokat. Sem a hangokat, sem az érzéseket, amiket akkor érzett.

Harry összerezzent mikor egy kéz óvatosan a vállára simult. Fejét oldalra kapta, lélegzete pedig bent akadt ahogy egy aggódó kék szempárral találta szembe magát.

-Mi a baj?

Louis hangja ártatlanul csengett. Harry az alsó ajkába harapott ahogy elkapta a tekintetét a hibridről.

-Nincs semmi baj, Lou, én csak... - kezdte, de nem tudta befejezni mondandóját. Nem tudta mit mondhatna.

Néma csend telepedett közéjük mielőtt Louis újra megszólalt volna.

-Én valami rossz csináltam?

A göndör meglepetten nézett a mellette ülőre. A hibrid fülecskéi hajkoronájára lapultak, miközben kék íriszei olyan szomorúan csillogtak, amilyennek Harry még sose látta őket. A férfinek összeszorult a szíve.

-Nem csináltál semmi rosszat, kicsi, ne is gondolj ilyesmire! - fordult felsőtestével a kékszemű felé, és ujjaival megfogta annak kezét. - Én csak..ez csak..agh! - nyögött fel és idegességében göndör hajzuhatagába túrt kezeivel. - Nem is tudom, hogy mondjam...

Harry lesütötte tekintetét. Akkora bizonytalanság lett rajta úrrá, amilyet már rég nem érzett. Mondja el Louisnak? Vagy inkább hagyja és felejtse el az egészet? Mit gondolna erről Louis? Akarná ő egyáltalán ezt? Mi van, ha nem? Mi van, ha...

-Mi a baj?

A göndört kizökkentette gondolataiból a magas, karcos hang, amely újra feltette a kérdést. Ahogy a mellette ülőre nézett, újra szembe találta magát a kék szempárral. Louis mellette térdelve, várakozásteljesen nézett rá. Fülecskéi már nem a tincseire lapultak, hanem az ég felé hegyezte azokat, így tudatva a férfival, hogy teljes mértékben figyel rá. Harry nyelt egyet.

-Amit most csinálni akartunk, azt...nem ez az első alkalom, mikor ezt csinálnánk, tudod, igaz? - kérdezte óvatosan Harry. Louis bólintott válaszul. - Nos, én, öhm..szeretném, ha most...fordítva csinálnánk...

A hibrid értetlenül vonta össze szemöldökeit.

-Fordítva?

Harry zavartan bólintott. Úgy érezte magát, mintha egy tinédzser lenne, akinek most lesz az első alkalma.