Téves Látszat [Larry Stylinson]

26.

Harry úgy érezte mintha gyomorszájon ütötték volna. Ujjai elernyedtek, a szoba elkezdett forogni körülötte ahogy döbbent szemekkel nézett a tőle pár méterre álló orvosra. Lábai remegtek miközben hátrált és erőtlenül rogyott le a fehér ágy mellett helyezkedő székre. Ez nem lehet igaz...
Biztosan csak félreértette Daniel szavait vagy szimplán beképzelte az előbb hallottakat. Nem lehet, hogy Louist...

-Kérsz egy pohár vizet? - lépett közelebb hozzá Dr. Miles. Harry észre se vette mennyire kiszáradt a torka és mennyire remegtek a kezei, melyeket combjain pihentetett. A hangját se találta meg, így csupán egy alig észrevehető biccentésre volt képes.

A barnahajú férfi ellépett tőle, de tíz másodpercen belül újra előtte termett, ezúttal egy pohár vízzel a kezében. Harry elfogadta tőle az üveget és egy huzamban itta meg a folyadék felét. Ezután a poharat a kezében tartotta, smaragdjai pedig a benne levő vizet figyelték. Nem lehet igaz, amit Daniel mondott. Nem lehet igaz, hogy ez tényleg megtörtént vele...

-Tudom, hogy ez most hirtelen ért téged, és hülyeségnek fogod tartani, amit most mondani fogok, de nekem ezt sokkal nehezebb feldolgoznom. - szólalt meg Dr. Miles miközben az ablakhoz lépett, hogy újra ki nézhessen rajta. - Nem azt mondom, hogy neked könnyebb lenne, mert nem az. De a hibridek között van egy...különleges kapcsolat, ami az állatok nagy részénél is megvan. - mondta. - A hibridek rendkívül tudnak törődni egymással még akkor is, ha nem ismerik a másikat. - magyarázta. - És mivel én is hibrid vagyok...nagy erőfeszítésembe telik, hogy visszafogjam magam és ne őrüljek meg.

Daniel halvány, szinte szomorkás mosollyal fordult felé. Harry megértette őt, ugyanis ő is ezt érezte. Úgy érezte, hogy mindjárt elkattan a fejében valami és megőrül. Üvölteni akart, agyon verni valakit, akin levezetheti az összes érzelmet amit most magában érzett; harag, undor, szomorúság, bosszú...

Mégis ki képes ilyesmire? Ki volt képes ezt tenni egy hibriddel, aki sokkal jobban fél még a saját árnyékától is? Louis senkinek se ártott...Igen, Harry néha még most is félni szokott tőle, de ezt már kezdi a hülye fóbiájára fogni, hiszen a kékszemű egy morgáson kívül nem csinált semmit vele. És az is csak egy egyszeri alkalom volt.

Mégis ki volt képes ezt tenni egy ártatlan hibriddel?

-Louist...fogvatartották. - mondta a göndör olyan rekedten, hogy muszáj volt torkot köszörülnie. - Nem tudom hol és kik...A legjobb barátom talált rá úgy két és fél héttel ezelőtt az éjszaka közepén az út szélén. Épp egy erdőn keresztül tartott haza és csak meglátott valamit a hóban feküdni és Louis..eléggé...alul volt öltözve...

Harry nem akarta elmondani, hogy csak egy boxer és egy szakadt póló volt a fiún, amiket akkor este dobott ki amikor először megfürdette a hibridet. Daniel lehajtotta a fejét és a göndör biztos volt abban, hogy valami káromkodás szerűséget motyogott az orra alatt.

-Louis akkor rosszabbul nézett ki.. - folytatta. - Sokkal több sérülés volt rajta és...volt egy nyakörve is. - az utóbbira a fehér ruhás férfi felkapta a fejét.

-Nyakörv? - kérdezte. - Milyen nyakörv?

-Fogalmam sincs. - mondta Harry és még a fejét is megcsóválta. - Még soha nem láttam ahhoz hasonló nyakörvet, és a legjobb barátom se talált semmit a neten arról a kínzóeszközről. - Harry látta ahogy Daniel felvont szemöldökkel néz rá, mire egyből magyarázni kezdett. - Az a szar egy elektromos nyakörv. Fogalmam sincs hogy működik, de alig tudtam leszedni róla. És abban a kis kockában voltak valamilyen adatok begépelve Louisról. Még soha nem láttam ahhoz hasonlót. - ismételte előbbi szavait.

-Be kell hoznod azt a nyakörvet. - mondta Daniel. - Meg kell néznem mi az, hátha ki tudnánk deríteni honnan van vagy hogyan működik. Talán tudnánk kezdeni vele valamit... - motyogta oldalra fordítva a fejét, aztán megcsóválta azt. - Kölcsön kérhetem a mobilod?