Téves Látszat [Larry Stylinson]

33.

-Louis! Megint elvetted a pólómat? - kérdezte Harry mikor látta, hogy az ágyra készített ruhadarabjai közül nincs meg a felsője.

Ezentúl a mosdóban fogok átöltözni, gondolta magában ahogy sóhajtva fordult ki a szobájából, hogy megkeresse a hibridet.

-Louis! Merre vagy?

Kérdésére nem kapott választ. Harry először körülnézett a földszinten, de sem a nappaliban, sem a konyhában nem találta a kékszeműt, így az emeletre ment. Tudta, hogy Louis elbújt tőle, mert hiába szólongatta, a fiú egy hangot se adott ki. Harrynek meg kellett találnia őt.
Az emeleten is benézett mindegyik helységbe, a fürdőbe, a dolgozószobába és a vendégszobába, de sehol nem találta a hibridet. A göndör értetlenül nézett körbe, mivel biztos volt abban, hogy az utóbbiban lesz a kékszemű, azonban tévedett. Akkor mégis hol lehet?

Hirtelen halk futás hangja csapta meg a füleit, mely a folyosó felől érkezett. Harry összezavarodva fordult meg. Nem értette, hogy kerülte el a figyelmét a kékszemű.

-Louis! - szólította meg a hibridet ahogy kilépett a vendégszobából, de megint néma csend volt az egész lakásban. - Kérem vissza a pólómat! - mondta hangosan, ahogy lefele haladt a lépcsőn, de ismét semmi.

Harry egyből hálószobája felé akarta venni az irányt, viszont amint elhaladt a kanapé mögött, zöldjei megakadtak valamin. Az egyik fotel mögül dús, fehér szőrszálak látszódtak ki.

A férfi elmosolyodott.

-Louis! - szólította meg újra a hibridet és figyelte, ahogy amaz rókafarkincáját a fotel takarásába húzza.

Harry ahelyett, hogy a szobájába ment volna, megkerülte a kanapét és távolról kezdte megközelíteni a másik személy rejtekhelyének szolgált ülőalkalmatosságot. Ahogy egyre közelebb ért a fotelhez, meglátta az az mögött guggoló hibridet. Louis háttal volt neki, fülecskéi a fejére lapultak, farkincája meztelen lábain pihent. A hibrid a fal és a fotel közötti kis résen nézett ki, így észre sem vette, hogy a zöldszemű valójában a háta mögött van. Harry kihasználta az alkalmat; a lehető leghalkabban, lábujjhegyen osont Louis mögé, és mikor már közvetlenül a fiú mögött volt, kinyújtotta kezeit.

-Megvagy!

Louis sikoltva ugrott fel amint megérezte az erős karokat dereka köré fonódni. Próbált szabadulni a göndör szorítása alól, de mindhiába, Harry nem engedte el. Már hogy is engedte volna? Hisz rajta volt az a kék felső, amit kikészített magának a mai napra!

-Mondtam, hogy ne még vedd el a pólóimat! Ezért most megfizetsz! - emelte fel a hibridet, aki hiába próbálkozott, a sorsa elől nem tudott elmenekülni.

Harry a kanapéhoz lépve könnyedén a bútorzatra dobta a hibridet és gondolkodás nélkül kerekedett a kékszemű fölé. Louis ajkait hangos nevetések hagyták el ahogy csikizni kezdték az oldalát. Fülecskéi a fejére lapultak és farkincája eszeveszetten próbált csapkodni alatta, de nem sikerült kiszabadulnia a göndör ujjai alól.

-Harrieeeh...! - már a könnyei is kicsordultak és addig ficánkolt a férfi alatt, amíg szinte egy centi választotta el őket attól, hogy ne essenek a padlóra.

-Óvatosan! Mindjárt a földön kötünk ki! - kapaszkodott meg utolsó pillanatban a támlába a göndör, majd összeszedve erejét, visszahúzta magukat a kanapéra.

Nevetve feküdtek egymás mellett. Louis háta Harry mellkasához simult, miközben amaz karjaival ölelte át a fiú testét. Orra közvetlenül Louis tarkójánál volt, a légvételeitől pedig a kékszemű egész teste libabőrös lett. A göndörhajú érezte a hibrid puha farkincáját, mely hevesen csapódott a kanapé anyagához, ami kellemes borzongást váltott ki belőle.
Harry nem tudta letörölni a széles mosolyt az arcáról. Rég nem érezte magát ilyennek. Ennyire...felszabadultnak...