Téves Látszat [Larry Stylinson]

19.

Harry bágyadtan nézett az arcába világító monitorra. Hüvelyk- és mutatóujjával megdörzsölte szemeit, melyekben már fájdalmat érzett, és nagyot ásítva támasztotta bal tenyerébe állát. Szörnyen fáradtnak érezte magát, ami nem is csoda, hisz már reggel hat előtt ébren volt és egész nap csak a projekteken dolgozott. Még enni is csak reggel evett, de az is csupán két szelet lekváros kenyér volt.

Az egész napját a dolgozószobájában töltötte, amit csak akkor hagyott el, mikor a hibridnek ételt adott, vagy mikor ki kellett mennie a mosdóba. Ennyi. Ezen kívül el se hagyta a szobát, tíz perc pihenőt se hagyott magának, csak töretlenül dolgozott, hogy haladjon a munkáival. A kékszeművel sem foglalkozott ma, nem maradt vele amikor Louis evett, ezen kívül pedig akkor sem ült vele, mikor Anne megérkezett, hogy újra órát tartson neki és újra beszélgessenek. Édesanyja nem nézte jó szemmel fia hozzáállását, le is szidta a göndörhajút, de Harry mintha meg se hallotta volna rajzolt tovább a számítógépen. Dehát muszáj volt ezt csinálnia, ugyanis két hete volt már, hogy nem dolgozott semmit, ezekben a napokban pedig újabb és újabb rendelések érkeztek a céghez. Ezen kívül pedig muszáj volt segítenie alkalmazottjainak, hiszen nem hagyhatta, hogy főnök létére kiálljon a munkából és mindent ők csináljanak.

A mai nap folyamán beszélt Angie-val is és a kérésére a lány át is küldött neki három új projektet, így a bonyolultabb rendelések eredeti száma ötről nyolcra emelkedett. Harry pedig egész nap ezekkel a projektekkel foglalkozott, és csak most sikerült megcsinálnia a másodikat, pedig már este tizenegy is elmúlt. Lassan haladt, ez nem vitás, de ezzel járnak a nehéz alkotások. Hosszú órákba telik míg készen lesz legalább egy a sok közül.

Ahogy elküldte a kész rendelést asszisztensének, hosszasan fújta ki a levegőt, és kezeivel megdörzsölte az arcát. Nagyon fáradt volt már és a látása is egyre többször elhomályosodott vagy épp laposakat pislogott, de tudta, hogy nem hagyhatja abba. Legalább még egyet meg akart csinálni. Kávét elfelejtett készíteni magának, de mostmár nem ment a földszintre csinálni egy bögrével, ugyanis ezzel csak az időt vesztegetné, ami neki jelenleg a legfontosabb.

Mielőtt hozzáfogott volna a következő rendeléshez, a böngészőre irányította egerét. Szinte önkívületi állapotba írta be a ,,rókahibridek" szót és nyomott rá a keresés gombra. Tudta, hogy nem ezt kéne tennie...Tudta, hogy nem ezzel kéne foglalkoznia, de úgy gondolta, mégha nem is egy kávészünetet, de adhat magának legalább néhány perc pihenést.

Reménykedett abban, hogy talál valamit erről a hibridfajról, azonban hamar csalódnia kellett. Bár több százezer hír volt róluk, ezek közül egyik sem szólt rókahibridekről. Leginkább macska- és kutyahibrideket pillantottak meg zöldjei a monitoron, melyek néhány megnyitott oldalon jelentek meg íriszei előtt. Ezek a leggyakoribb fajok amelyekről a cikkek szólnak, viszont talált egy-kettőt, melyben egy farkas-, esetleg egy medvehibridről írtak, ami emberekre támadt. Rókahibridről szóló cikket vagy képet egyet sem talált, amit elég furcsának tartott. Miért nem talált semmit a rókákról? Hiszen figyelembe véve a vadállatokat, azok sokkal gyakrabban előfordulnak, mint a farkasok, de...akkor miért nem talál egy olyan cikket sem, amely egy rókahibridről szólna?

Sóhajtva zárta be a böngészőt és nyitott meg egy új fehér oldalt, aztán telefonján kikereste a következő rendelést. Az illető nem kért olyan nehezet tőlük, ezért reménykedett abban, hogy két-három órán belül végezni fog ezzel is.

Bár az a néhány perc szünet kicsit felébresztette őt, amint elkezdett dolgozni, újra fáradtság uralkodott el rajta. Igaz, keze dolgozott és szemei megállás nélkül a meghúzott vonalakat figyelték, gondolatban viszont teljesen máshol járt, ugyanis önkéntelenül jutott eszébe a tegnap este, ami egyáltalán nem hagyott neki nyugalmat. Megint.