Téves Látszat [Larry Stylinson]

51.

Harry közelebb hajolva nézett tükörképére. Zöldjei az elszíneződött bőrfelületre pillantottak, majd egy hangos sóhajtás kíséretében a kagyló szélén pihenő kenőcs után nyúlt. A kupakot lecsavarva egy keveset nyomott az ujjbegyére, majd kulcscsontjához emelve kezét, óvatosan a bőréhez érintette az ujját. A hideg géltől egy vonallá préselte ajkait.

Kopogtak az ajtón.

-Gyere! - mondta hangosan, és kezéből letette a tubust.

A kilincs lenyomódott, majd a résnyire nyitott ajtón egy kócos hajú, rókafülekkel rendelkező fiú pillantott be. Harrynek halvány mosolyra húzódtak ajkai.

-Szia, Louis.

Louis kijjebb tárta az ajtót, de hirtelen megtorpant mikor tudatosult benne, hogy a göndörhajún nincs póló. Harry szórakozottan nézett rá.
Nemrég érkeztek haza, és már hajnali három körül járt az idő. Mindketten már fáradtak voltak, hiszen ritkán szoktak ilyen későig fent lenni, de a göndörnek lefekvés előtt mindenképp be kellett vonulnia még a mosdóba.

A kékszemű zavartan állt a fürdőszoba bejáratánál. Tekintetét végigvezette a göndörhajún, majd oldalra kapva a pillantását egyik, majd másik lábára helyezte egyensúlyát. Végül egy mély levegőt véve a zöld íriszekbe nézett.

-Segíthetek?

Harry meglepetten nézett rá. Először nem tudta mire gondol a fiú, mikor viszont amaz a kagylón pihenő kibontott kenőcsre pillantott, megértette. Azonnal a gondolataiba merült. Engedje neki? Vagy inkább ne? Jó ötlet lenne egyáltalán? Nem, nem maga miatt aggódik, hiszen nem tart a hibridtől, de nem szeretné, ha amaz rosszul érezné magát ez miatt. Viszont mi van, ha visszautasítja, akkor ezzel inkább rontana a helyzeten?

Néhány másodpercnyi gondolkodás után Harry a kezébe véve a kenőcsöt, a fiú felé nyújtotta azt. Louis nyelt egyet. Becsukva maga után az ajtót, a göndörhajúhoz lépett és elvette tőle a tubust. A hibrid az ujjára nyomott a hideg gélből egy keveset, majd a férfi felé nyúlva, amilyen óvatosan csak tudott simított végig amaz kulcscsontján. Harryt kirázta a hideg a lágy érintéstől. Szemeit lehunyva egy halk sóhajtás hagyta el párnáit. Míg jobb kezével összefogta haját, hogy göndör tincsei ne zavarják a kékszeműt, addig a ballal a kagyló szélén támaszkodva élvezte a gyengéd érintéseket.
Érezte a bőre kellemetlen lüktetését, amikor pedig Louis egy kissé megnyomta a sérült területet, a göndör akaratlanul is felszisszent. A hibrid azonnal visszahúzta a kezét.

-Sajnálom.. - szólalt meg. Harry kinyitotta a szemeit, és egy halvány mosollyal a mellette állóra pillantott.

-Nem baj, Lou, csak egy kicsit óvatosabban. - mondta kedvesen, mire a fiú bólintott egy aprót.

Ahogy Louis újra ápolni kezdte, a zöldszemű a tükörbe pillantott. A másodpercek teltével látta a fiú viselkedésén a változást; ahogy tekintete kezd megváltozni, majd fülecskéi, melyek bár lassan, de egyre jobban kezdenek lekonyulni. Percek teltek el, mikor Louis újra megszólalt.

-Sajnálom... - ismételte meg, most viszont sokkal halkabban. Harry sóhajtva hunyta le egy pillanatra szemeit. Pontosan tudta miről van szó.

-Louis.. - szólította meg őt. - Ezt már megbeszéltük.

-Én bántottam téged. - mondta. Harry kinyitva szemeit fordult felé.

A hibrid bizonytalanul állt előtte. Fülecskéi teljesen hajkoronájára lapultak, a kék íriszekben pedig olyan nagy bűntudat tükröződött, amilyet eddig még egy ember szemében sem látott.

Louis azóta sem jött rá mi történt azon a napon vele. Miért érezte egész nap olyan furcsán magát és miért csak foszlányokra emlékszik abból az estéből. Miért harapta meg Harryt.