Téves Látszat [Larry Stylinson]

40.

-Megleptél, hogy nem hívtál. Nem számítottam rád. - mondta a göndör, miközben próbálta előkeresni a kulcsait a táskájából.

-Hamarabb végeztem. - válaszolta a feketehajú egy vállvonással. - Engem pedig azzal leptél meg, hogy ebben az órában az ajtódon kívül állsz, nem pedig azon belül.

-Veled ellentétben, én ma később végeztem. - felelte, ugyanis már este hét óra is elmúlt.

-Összegyűlt megint minden?

-Mondhatni. - sóhajtott Harry, de látva Zayn kérdő pillantását, egyből folytatta. - Majdnem kirúgtam az egyik munkatársam.

-Majdnem? - vonta fel egyik szemöldökét a pakisztáni. - Csaktán nem Seb-ről van szó?

Harry bólintott.

-Megint nem csinálta meg azt, amit kiszabtam rá és elegem lett belőle, szóval kirúgtam. Viszont utána bejött az irodámba és bocsánatot kért.

Sebastian valóban bocsánatot kért a göndörhajú férfitól fél órával a történtek után. Harry sokat gondolkodott azon, hogy visszavegye őt vagy ne, de látva a srác normális viselkedését és hallva a megbánást a hangjában, végül elfogadta a bocsánat kérését. Reméli az alkalmazottja tanult a leckéből és mostmár kicsit visszavesz magából, illetve ezentúl minden rá szabott munkát el fog rendesen végezni.

-Nem tudsz egy embert se elküldeni a picsába, Styles. - csóválta meg a fejét Zayn, mire Harry szemet forgatott.

-De megfenyegettem a rendőrséggel.

Zayn nevetése visszhangzott a lépcsőházban. Harry is halványan elmosolyodott és megtalálva végre a kulcsokat, a zárba tette azt és kinyitotta az ajtót.

-Úgysem hívtad volna ki a zsarukat. - mondta a feketehajú amint lecsillapodott.

-Persze, hogy nem. - válaszolta a göndör és előre engedte legjobb barátját. - De legalább megijedt mikor a zsarukat említettem és ez volt a lényeg.

Zayn kuncogva csóválta meg a fejét.

-Hihetetlen vagy, Styles. Nem csoda, hogy a hibrided szeret téged.

Harry szemet forgatott és levette magáról a kabátját.

-Nem a hibridem. - mondta, nem véve figyelembe az "sz" betűs szót. - Erről jut eszembe, megyek és megkeresem őt. Általában szokott várni mikor hazaérkezem. - motyogta, ahogy a nappali felé sétált.

-Akkor ma nem megyünk inni egyet? - hallotta meg Zayn reménykedő hangját háta mögül, mire egy bocsánatkérő pillantással fordult felé.

-Ne haragudj, Z, de eléggé lefárasztott a mai nap. Majd máskor? - kérdezte, mire a feketehajú biccentett.

-Persze, haver, megértem. De azért nem akarsz már most kirakni az ajtón, ugye?

Harry felkuncogott.

-Nem, nyugodtan helyezd magad kényelembe. - mondta és a hálószobája felé kezdett lépkedni.

A csukott ajtóhoz érve kopogott kettőt a falapon, majd lassan lenyomta a kilincset. A szobában teljes sötétség uralkodott, így Harrynek fel kellett kapcsolnia a villanyt, hogy körül tudjon nézni. Tekintete egyből a szépen megvetett franciaágyra vándorolt, zöldjei pedig meg is pillantották azt, akit keresett. Louis az ágy szélén feküdt és annyira össze volt húzodva, hogy egy nagyobb labdára hasonlított. Karjai összekulcsolva pihentek feje alatt, míg narancssárgás-vöröses farkincájával körbeölelte magát úgy, hogy a tagja végén levő fehér szőrzet az állkapcsát takarta el.