Téves Látszat [Larry Stylinson]

15.

Louis az eddigiekhez képest most kipihentebben ébredt. Nem volt olyan fáradt mikor tudatáig jutottak a városi utcák hangjai, és az éjjele is szokatlanul nyugalmasan telt, egy rémálom sem zavarta őt. Jól esett azon a puha valamin feküdnie és az a meleg, ami körbeölelte őt csak megnehezítette a dolgát a felkelés szempontjából. De tudta, hogy meg kell tennie.

Lassan nyitogatni kezdte szemeit, először csak óvatosan pillantott körbe, mert egy kicsit homályosan látott. A Nap sugarai az üvegen át Louis íriszeibe sütöttek, mire a hibridnek muszáj volt hunyorítania, ha nem akart megvakulni. Fura, eddig nem sütöttek kékjeibe a fénysugarak, így nem értette most ez hogy történhetett meg, ahogy viszont tisztulni kezdett látása, egyre jobban tudatosult benne az, hogy nem a jól ismert bútorokat és falakat látja maga előtt.

Olyan gyorsan ült fel, hogy még a szoba is forogni kezdett vele néhány másodpercig. Kék íriszeivel ijedten nézett körbe, hiszen nem értette hogy került abba a szobába, ahová a göndörhajú zárta be mikor valaki az ajtónál volt. Ráadásul nem is a földön ült, hanem...valami nagyon kényelmesen és puhán, amiről nem tudta mi lehet az.

Louis megijedt. Nem tudta, hogy került oda, hiszen ő maga biztosan nem sétált be ide. De akkor mit keres itt? Miért van itt és miért nem lent a földön? Harry vajon tud erről?
A hibrid felemelte magáról az őt melegítő takarót, majd óvatosan helyezte egyik, aztán másik zokniba bújtatott lábát a padlóra. Fülecskéit lelapítva tartotta és bozontos farkincáját is lábai közé húzta, így közelítette meg óvatosan a szoba ajtaját. Félt, hiszen nem tudta, hogy a göndörhajú tud arról, hogy ő ebben a helységben van. És ha nem tud róla...Mi van, ha dühös lesz? Mi van, ha kiabálni fog vele vagy bántani fogja őt?
Louis nem akarta, hogy ez történjen. Nem akarta, hogy Harry ideges legyen rá...

Beletelt néhány percbe, mire sikerült annyi erőt összegyűjtenie, hogy lenyomja az ajtó hideg kilincsét. A nyílászáró nem volt bezárva, így könnyedén ki tudta nyitni azt, és lábujjhegyen lépett ki a szobából. A reggeli illata azonnal orrába kúszott, kiváló szaglásának köszönhetően pedig már tudta is milyen ételek lesznek ma reggelre, mire elhúzta a száját, de eldöntötte, nem akarja majd ennél is jobban felidegesíteni a göndörhajút.
Bizonytalan léptekkel haladt le a lépcsőkön. A konyhából hallotta a hangokat, a helységben tartózkodó személy a lehető leghalkabban próbált munkálkodni. A hibridnek muszáj volt nyelnie egyet és néhány mély levegőt vennie mielőtt besétált volna a helységbe. A legrosszabb dologra is felkészült. Legalábbis megpróbált...

Harry elég különös hangot adott ki, Louis nem tudta, hogy a göndörhajú épp valamilyen éneket dúdol magában. A fiú gondolkodott, nem tudta hogy tudná megszólítani a pult előtt álló zöldszeműt, de nem is kellett olyan sokat elmélkednie ezen, ugyanis a férfi két tányérral a kezében fordult meg. Arra azonban nem számított, hogy a hibrid a konyha bejáratánál áll néma csendben.

-Baszki, Louis! - kiáltott fel az ijedtségtől, a tányérokat majdnem elejtve, mire az említett is megugrott a hirtelen sikítástól. Farkincája ennél is jobban felborzolódott, és az egész testén végigszaladt a hideg, miközben rémült tekintettel figyelte a mostmár nevető göndörhajút. - Majdnem leállt a szívem! Ne csináld ezt többé, kérlek!

Louis nem válaszolt, fülecskéit lelapította és jobbnak találta a földet tanulmányozni most. Nem értette a göndörhajú minden szavát, de rosszat csinált, ez már biztos. És mikor rosszat csinál, akkor mindig bántják őt. Reménykedett abban, hogy a göndörhajú kegyelmesebb lesz vele, viszont mivel az éjszaka nem a saját helyén aludt, hanem egy szobában, ráadásul egy elég kényelmes és meleg helyen...most semmi jóra nem számíthat...

-Hé. - hallotta meg a mély hangot közelebbről, mire egyik fülecskéjét óvatosan hegyezve, lassan felnézett a tőle néhány lépésre álló zöldszeműre. - Nincs semmi baj. Csak megijesztettél. - mosolyodott el halványan és egy kissé oldalra döntött fejjel figyelte tovább a hibridet. - Jó reggelt!