Téves Látszat [Larry Stylinson]

14.

Harry még másnap is édesanyja szavain gondolkozott. Nem tudta kiverni a fejéből mindazt, amit Anne mondott neki, a legjobban pedig az zavarta, hogy egy újabb kérdés fogalmazódott meg elméjében. Ha tényleg úgy van, ahogy édesanyja és szőke barátja állítja, akkor miért mondja mindenki azt, hogy a hibridek veszélyesek? Miért nevezik őket szörnyeknek? Miért mondják minden egyes hírekben, hogy gondolkodás nélkül gyilkolnak?

Zöldjei önkéntelenül az asztalnál ülő rókára pillantottak, aki némán eszegette az ebédet mellette. Róka...

Harry még mindig nem tudta felfogni, hogy a mellette ülő kékszemű valójában egy róka, nem pedig farkas, ahogy eddig hitte. Ez persze egyrészt megnyugtatta őt, mert a rókahibridek nem olyan veszélyesek, mint a farkasok, másrészt viszont mégis tartott tőle, mert mi van, ha Louis nem teljesen egészséges? Csak egy harapásba kerülne, és ha a hibrid veszett, akkor Harry élete nagy veszélybe lenne. Ha tehetné, legszívesebben elvinné egy kivizsgálásra a mellette ülőt, de tudta, hogy ez lehetetlen. Nincs olyan orvos, aki eddig foglalkozott volna bármilyen fajta hibriddel.

-Menj be a nappaliba. - mondta a kékszeműnek, miután amaz végzett porciójával és jóízűen nyalt végig párnáin. Harryt most egy kiscicára emlékeztette Louis cselekedete, mire ajkai önkéntelenül felkunkorodtak, ahogy elvette a hibrid elől az üres tányért. - Mindjárt jövök én is.

Louis bólintott egyet, és felállva az asztaltól, szótlanul sétált be a nappaliba. A göndör a kagylóhoz lépett, hogy elmoshassa a piszkos tányérokat, gondolatai viszont most sem hagyták nyugodni őt. Smaragdjai a falon lévő órára pillantottak, melynek mutatói lassan a négy órát ütötték. Niall bármelyik percben itt lehet...

Dél körül hívta szőkehajú barátja - természetesen egy újabb telefonfülkéből -, hogy ma délután négykor át fog menni hozzá. Több napot is várt, fel volt készülve bármire, de semmi szokatlan nem történt sem vele, sem a lakásával, sem a munkahelyével vagy a kocsijával, és úgy érezte, mostmár eleget várt arra, hogy újra láthassa Louist. Hiányzik neki a hibrid, és hiába tudta, hogy Harry mellett biztonságban van, attól még aggódott érte. A göndör pedig nagyon megörült, mikor ír barátja bejelentette, hogy ma fel fog menni hozzá. Napokkal ezelőtt látta őt utoljára, és valljuk be, volt miről beszélnie a szöszivel.
Bár Harry még mindig úgy gondolta, Niall túlzásba esik ezzel a nagy elővigyázatossággal, a bogarat mégis sikeresen elültette a fülébe. Mert mi van, ha igaza van? Mi van, ha Louist tényleg keresik? Az a nyakörv sem volt véletlenül rajta, arról pedig nem is beszélve mennyi sérülés borítja a testét. Harryt már csak attól kirázza a hideg, hogy maga elé képzeli azokat a vágásnyomokat és azt a sok sebet.
Louist bántották, többször is, a kérdés már csak az, hogy kik? És mégis miért csinálták ezt vele?

Amint elzárta a csapot, kopogtak az ajtón. Harry gyorsan megtörölte kezeit, és sarkon fordulva a bejárat felé sietett. A konyhából kilépve a nappali felé vándorolt tekintete, ahol Louis mozdulatlanul állt a kanapé előtt. Fülecskéit lelapítva tartotta és olyan ijedten csillogtak kékségei, hogy Harry legszívesebben odament volna hozzá, hogy megnyugtassa, de nem tette. Helyette csak intett egyet a kezével, miszerint maradjon ott ahol van és egy bátorító mosolyt küldött felé, mielőtt az ajtóhoz lépett volna. A telefonbeszélgetés után a férfi azonnal elmondta a hibridnek, hogy Niall ma eljön hozzájuk, mivel nem akarta, hogy Louis megijedjen a kopogástól, de úgy tűnik a hibrid egy pillanatra elfelejtette azt, amiről beszélt neki.

-Csá, haver. - köszönt Niall, amint kinyitotta a nyílászárót.

-Már ideje volt. - forgatta meg szemeit Harry és arrébb állt az útból, hogy legjobb barátja a lakásába tudjon lépni. Csak azután ölelték meg egymást, miután a göndör kulcsra zárta az ajtót. - Tényleg nem gondolod azt, hogy túlzásba viszed ezt az egészet? - kérdezte gúnyosan.