Téves Látszat [Larry Stylinson]

50.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne még egy bögrével innod. - szólalt meg Harry elgondolkodva. - Nem fog fájni a hasad?

Louis fülecskéi lekonyultak és kékjeivel az üres bögréjébe nézett, melyből az utolsó csepp teát is kiitta. Harry nem akarta, hogy a hibrid szomorú legyen, de mégiscsak ez lenne egymás után a harmadik csésze teája. Nem akarta, hogy a fiú rosszul legyen, főleg ezen a napon nem.

Mégis, ahogy Louis felnézett azokkal a bánatos, nagy kék íriszekkel, Harry nem tudott ellenállni neki.

-Jó, legyen! - emelte fel megadóan a kezeit, majd az asztalra tenyerelve felállt a székből. - Csak hogy tudd, én figyelmeztettelek!

Louis ajkai széles vigyorra húzódtak. Felfele görbült párnái szinte majdnem a szeméig értek, így látni lehetett az éles szemfogakat, melyek megvillantak a Nap sugarai alatt. A göndör csak mosolyogva vette el előle a bögrét és lépett a pulthoz, hogy még egy csésze forró teát készítsen. Hallotta a csapkodó hangokat, melyeket a fiú farkincája adott ki, ugyanis tagja izgatottan ütődött a mellette lévő falnak örömében. A férfi lassan már kezdte azt hinni, hogy Louis próbálja manipulálni őt, és ha ez tényleg így van, nos...akkor sikerül neki.

Amikor a gőzölgő bögrét a fiú elé tette, amaz csillogó szemekkel, egy köszönés kíséretében nyúlt érte. Lassan megkavargatta forró italát, majd a kis kanalat szájához emelve óvatosan szürcsölgetni kezdte teáját.
Harry csak mosolyogva figyelte az előtte ülő kékszeműt. Ő nem még ivott többet, neki bőven elég volt egy bögrével a gyümölcsös italból.

Louis már majdnem végzett a finomsággal, mikor hirtelen kopogtak az ajtón. A hibrid keze megdermedt a levegőben, és összevont szemöldökkel pillantott a háta mögé, majd vissza a göndörhajúra, aki laza testtartással ült vele szemben.

-Ki jött? - kérdezte.

Harry csak mosolyogva egyenesedett fel újra.

-Mindjárt meglátod.

Louis furcsán nézett rá amikor elsétált mellette, de nem szólalt meg. Ahogy egyre közelebb került a bejárati ajtóhoz, Harry mosolya úgy lett egyre szélesebb. Direkt nem szólt a hibridnek, ugyanis meglepetésnek szánta vendégüket.

-Kisfiam! - kiáltott fel az ajtóban álló, mikor a göndör kinyitotta azt.

-Szia, anya!

Anne ajkai széles mosolyra húzódtak, és átlépve a küszöbön, egy szoros ölelésbe vonta fiát. Harry is szorosan fonta köré karjait, majd egy-egy puszit nyomva a másik arcára, becsukta édesanyja mögött az ajtót.

-Milyen volt az út? - kérdezte.

-Egész jó. - felelte Anne. - Szinte végig az ablakon néztem ki, szóval elég hamar eltelt az idő.

-Jó újra látni téged. - mondta Harry. - Valakinek már nagyon hiányoztá..

-Anne!

Mindketten a hang irányába fordították fejüket. Louis elnyílt ajkakkal, kitágult szemekkel nézett rá. Két másodpercig teljesen mozdulatlanul állt, a következő pillanatban viszont olyan hirtelen termett Anne kitárt karjai között, hogy amaz alig bírta megtartani magukat a hátraeséstől.

-Louis! - szólt rá a göndör elkerekedett szemekkel, de Anne csak nevetve ölelte magához a hibridet.

-Te is hiányoztál nekem, Louis!

A kékszemű farkincája heves csapkodásba kezdett, ami halvány mosolygásra késztette Harryt. Louis örült Anne-nak, ez tisztán látszott rajta. Igaz, édesanyja azt mondta minden hétvégén fog jönni hozzá órát tartani, de a munkája áthúzta a terveit, ugyanis már három hete nem is látták egymást. A mostani hétvégéje viszont végre szabad volt, így szólt is a göndörhajúnak, aki szintén megörült a hírnek.