- Álljon félre, elkezdem az újraélesztést! - lökte félre Minhot az orvos a kisebb testétől - Valaki hívjon mentőt!
- Mentőt! VALAKI TÁRCSÁZZA A MENTŐKET! - ordított rá Minho a tömegre - Jisung, kérlek! - fogta meg a halott hideg kis kezecskéjét.
- A mentők már úton vannak! - kiáltotta el magát egy idős hölgy.
- Köszönöm! Köszönöm... - motyogta alig hallhatóan Minho.
Az orvos levette a zavaró felsőjét, majd Jisungról is letépte a pólót, és elkezdte az újraélesztést. A befújást az orvos felesége vállalta, aki minden 30. nyomás után befújt Jisung szájába.
- Jisung, kérlek! - sírta Minho.
Az újraélesztés hosszú percekig tartott, amíg egyszercsak az orvos felesége fel nem kiáltott.
- Van pulzusa!
Minho e két szót hallva megkönnyebbülve engedte ki a torkán kikívánkozó hangokat.
A mentősök nemsokára megérkeztek, és bevitték Jisungot a kórházba. Minho is velük tartott, a bőröndeit az állomáson hagyva.
Idegesen járt föl-alá a folyósón, és várta, mikor jön ki Jisungtól az orvos. Időközben pedig megérkezett Felix kisírt szemekkel, maga mellett Hyunjinnal.
- Barom! - pofozta fel Minhot, aki Felixhez hasonlóan majdnem kisírta a szemeit - Mit mondtam neked Jisungról?! Ha valami baja esik, megöllek! Ha valami nagy baj lesz a legjobb barátommal, és esküszöm, hogy megkeserítem az életed!
- Felix, egy kórházban vagyunk, ezt majd később megbeszélitek, oké? - próbálta lecsillapítani Felixet Hyunjin.
- Megöllek! - morogta Minho arcához közel Felix, majd leült egy székre.
- Nem kell megölnöd! - szedte össze magát Minho, és válaszolt Felixnek, aki idegesen Minhora kapta a tekintetét. - Ha Jisungnak bármi baja lesz, én ölöm meg saját magamat! - mutatott magára.
Felix egy szót sem szólt, csak fejét újból lehajtotta. Hyunjin leült a kisebb fiú mellé, és óvatosan átötelte féloldalasan.
Pár perccel ezután, az orvos kijött Jisung kórterméből, maga mögött egy ápolóval. Felix azonnal felpattant, és az orvos kifaggatására sietett, míg Minho csak távolabbról hallgatta a beszámolót. Nem akart az orvos szeme láttára veszekedni Felixszel.
- Szerencsére az állapota stabilizálódott, jelenleg oxigén gépre helyeztük. A helyszíni újraélesztés megmentette az életét, viszont három bordája megrepedt. Éppen ezért ne végezzen nehéz munkát, és sokat ne hajoldozzon! Pár hónapig vigyázni kell rá, és figyelni, hogy biztosan nála legyen a gyógyszere.
- Rendben doktor úr! Köszönjük.
- Mihamarabbi felépülést a betegnek! Viszlát! - távozott az orvos.
- Be lehet menni hozzá - tett még egy ennyit hozzá az ápoló, majd követte az orvost.
Minho már el is indult, hogy bemenjen Jisunghoz, de Felix elé tartotta a kezét. A magasabb fiú szikrákat szóró szemekkel nézett a kisebbre. Ez már sok volt neki.
- Felix, engedj! - sziszegte a fogai közül.
- Nem mehetsz be! - morogta Felix.
- Vagy beengedsz, vagy te is bekerülsz egy ilyen kórterembe, mert eltöröm a karodat! - fenyegette meg az alacsonyabbat Minho.
- Nem mész be hozzá! Miattad van ott ahol!
- Felix! Hagyd bemenni! - szólt a kicsire Hyunjin.
- Nem hagyom! - kiáltotta el magát Felix.
Hyunjin idegesen szemet forgatott, majd megragadta a kisebb derekát és arrébb húzta az ajtótól. Felix kiabálni kezdett, amire az emberek körülöttük felfigyeltek.
- Jöjjön már egy orvos! - kiáltotta Hyunjin.
Egy ápoló hozzájuk sietett, és azt tanácsolta neki, hogy engedje, hogy nyugtatót adjon. Felix titkakozott, de Hyunjin mindenképpen belement, így elvitte onnan a fiú egy másik kórterembe, ahol pihenhet kicsit.
Minho az események végignézése után nagy levegőt vett, és lenyomta a kilincset. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és leült a kórházi ruhában lévő Jisung mellé.
A kis kezecskéjét az ő kezei közé fogta, és az arcához emelve bújt bele. Becsukta a szemét, és hagyta, hogy átérezze Jisung közelségét, és kezének puha melegségét. A pár órája örökre hidegnek hitt kéz felmelegedett, és készen állt arra, hogy egy másik személyét is felmelegítse. Ez a másik személy pedig Minho volt.
- Sajnálom Jisung... - kért először bocsánatot Minho, majd összeszorult torokkal folytatta - Ha nem lettem volna egy gyáva nyúl, akkor most nem itt tartanál. Miattam kerültél ide - puszilt a kis tenyérbe - Nem mertem elég állni, és a szemedbe nézve kimondani, hogy mennyire szerelmes vagyok beléd már évek óta. Az önzőségem sodort téged majdnem a sírba. Kérlek bocsáss meg nekem!
Apró könnyeket hullajtott amik az arcáról, a kórházi ágy fehér lepedőjére cseppengek. Igazság szerint Minho az utóbbi pár órában annyit sírt, hogy már könnye is alig maradt, nem beszélve mennyire is fáj már a szeme a sima bekönnyezéstől is.
- Minmin... - szólalt meg rekedtes, fáradt hangon Jisung.
- Hát szia - mosolyodott el Minho könnyein keresztül - Már régóta várom, hogy újra halhassam a hangodat.
- Miért akartál elhagyni? - csuklott el a kisebb hangja - Annyira jó volt minden. Szerettelek, megadtam neked mindent. Elhagytál. Elmentél, pedig olyan jó barátok voltunk!
- Éppen ezért akartam elmenni Jisung. Én már nem éreztelek a barátomnak. De hisz ezt a levelemnmben is olvashattad. Én szerelmes vagyok beléd.
- El kellett volna mondanod! Én is szeretlek téged! De ha nem így lett volna, akkor is el kellett volna mondanod!
- Tudom... - súgta Minho - Sajnálom! Rettentően szégyenlem magam!
- Mostmár nincs mit tennünk. Megtörtént. Legalább most már tudjuk, hogy szeretjük egymást - mosolyodott el Jisung, ezzel próbálva lelket önteni Minhoba.
- Képzeld, Felix meg akar ölni engem - mosolyodott el halványan Minho - De te ugye nem hagyod majd neki?
- Teljes testemmel védeni foglak - kuncogott fel Jisung, majd orrából kivette az oxigéncsövet, és nagy nehezen felült - Szeretlek.
- Én is szeretlek - vezette kezét az idősebb Jisung puha arcára, és ajkaira hajolt.
Kis ártatlan táncot jártak ajkaik, amit csak ők ketten ismernek.
- Együtt? - kérdezte Minho mosolyogva, s feltartotta a kisujját.
- Örökre! - kúszott egy széles mosoly Jisung ajkaira, majd kisujját bekeakadztotta Minhoéba.
Vége.
