- Anya, hát te? - kérdezte Minsu, amikor beszálltam az autóba.
- Nem maradok ki a melóból. Már nagyon elegem lett ebből a Lee Minhoból. Szemtől szembe akarok állni vele - kötöttem be magam.
- Azért csak óvatosan! Ő mégis csak egy alfa. Maradj mellettem, én majd megvédelek! - indította el az autót.
- Rendben kicsim. Ott leszek - mosolyodtam el, és megpaskoltam a combját.
Az út folyamatos jeladásokból és parancsolgatásokból állt. Behajtva a Lee Maffia parkolójába mindenki kiugrott az autójából, és elkezdte támadni az őröket. Az emberek hulltak. Nem azt mondom, hogy csak Lee társulat veszített, hiszen közülünk is kaptak golyót, de ez természetes.
A terv az, hogy amikor már távozni kell a garázsból, akkor annyi autó jön a segítségünkre, mint amennyivel érkeztünk. A Lee Maffia sem hülye, jó hogy a kocsinkat fogja először tönkre tenni, de mi túljárunk az eszükön.
Megtalálva a felfelé vezető feljárót a falnak simulva szaladtam felfele. Ha minden jól megy, akkor tudok majd nyugodt körülmények között beszélni Minhoval, és majd lejövök, azt hazudva, hogy megszökött.
Gyűlölöm őt, de muszáj lesz beszélnem vele. A szemébe akarok nézni és kinevetni az ócskra trükkjei miatt, amit a távollétemben a fiammal művelt. Ki akarom nevetni, hogy egy 16 éves ellen sem bírja a harcot. Egyszerűen kárörvendő vagyok és kész.
Felérve a házba, az ebédlőben találtam magam. Fent lehet az emeleten. Szétnéztem, majd elindultam a már ismert irányba, de valami megakadályozott. Egy pisztolyt fogtak a fejemhez, s a tulajdonosához tartozott egy elégedett mosoly is.
- Rég láttalak Sungie! - vigyorgott a képembe Minho.
- Mondtam, hogy ne nevezz Sungienak! Már nem vagyok az a 18 éves fiú, aki azt csinálja amit mondassz, és vakon követ. Már másak vagyunk Minho - vigyorogtam én is a szemébe - De amint látom, egy 16 éves fiú még mindig ki tud téged cselezni.
- A fattyadnak csak szerencséje van! - horkantott fel.
- Mindig nem lehet szerencséje - mosolyogtam, hiszen láttom, hogy már a határait feszegetem.
- Úgy mint neked igaz? Alig mentél el innen, máris szültél egy kölyket a "bátyádnak" - nézett végig rajtam.
- Ez bizonyítja, hogy hamar túltettem magam rajtad.
- Ez nem igaz. Te még mindig az én omegám vagy - jött közelebb.
- Minho, maradj ott! - hátráltam kétségbeesetten.
- Mi van? Csak nem félsz tőlem? - nevetett fel, majd egyre közelebb lépett hozzám.
- Maradj ott, különben lelőlek! - feszítettem meg az állkapcsom.
- Nem félek tőled! Tudom, hogy már nem tudsz bántani- hajolt egyre közelebb amikor is valaki kilőtte az egyik csillárt.
Ilyedten sikítottam fel, miközben a kezeimet a fejemre tettem védekezésképpen.
- Na és tőlem félsz? - hallottam meg Minsu mérges hangját egyre közeledni.
Minhoval pisztolyt fogtak egymásra, és percekig szemeztek. Én csak tétlenül álltam ott a sarokban, és figyeltem a két alfát. A szobában Minho éles vanília illata, illetve Minsu szédítő fahéj illata keveredett ezzel engem elbódítva. Elgyengítenek ezek az illatok.
- Anyámmal könnyű dolgod van, hiszen ő egy omega, de itt vagyok én, velem már nem beszélsz olyan fennhangon! - ordított az idősebbel Minsu.
- Néha jó lenne, ha a mai világban is olyan neveltetést kaptak volna a gyerekek, mint mi régen. Nem gondolod mókuskám? - nézett hátra rám Minho egy vigyorral a képén.
