Kövér vagy.
Ha megjön az esze, akkor lefogy majd...
Nem vagy cukorbeteg? Nagyon duci vagy.
A vérnyomásoddal minden rendben ezzel a súllyal?
Többet kéne mozognod.
Ne egyél annyit!
Kicsit fogyni kellene.
A súllyal lesz a probléma...
172 centisen kicsit sok a 65 kiló, nem?
Egy idő után, ha ezeket a szavakat hallod rendszeresen, akkor akármennyire is erősnek véled magad, a megtörésed kiszámítható. Amikor megéred a 23. életévedet, és rájössz, hogy ebből a 23 évből egy olyan sem telt el, hogy ne hallottad volna a testedre célzott jelzőt, akkor már elég kezd lenni.
Dolgozom rajta, minden egyes nap. Próbálok nem cukrosat enni, próbálok egészséges diétákat elérni, de nem hatnak. Nem látom a hatásukat, pedig annyira szigorúan veszem.
Az elején nem érdekelt semmi, mert magamnak tetszett a tükörben visszakapott kép. Jól éreztem magam a bőrömben, nem is törődtem azzal, hogy mások mit mondanak. Azonban volt egy korszak, amikor kissé legyengültem, és ekkor sajnos átjutottak a pajzsomon ezek a szavak.
Két hete próbálok kisebb nagyobb sikerrel egy normális diétát követni. Egyáltalán nem könnyű. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem sírva fekszem le minden este.
Amikor elkezdtem, azt gondoltam, hogy majd a kaja mennyiség, ami egyenlőre nulla, lesz a nehéz, de nem. A legrosszabb az egészben az a tudat, hogy miért teszed.
Amikor egy szabad perced van gondolkodni, azonnal bevillan a kép „kövér vagy“. Akaratlanul is ismétlődik a fejemben ez a mondat. És megint ott tartunk, hogy zokogok, és ujjaimat karomba mélyesztem, csakhogy nehogy valami máshoz nyúljak.
Ez a másik neheze a dolognak. Folyton le akarom vezetni valamin a bennem tomboló feszültséget. Ott van a késztetés, de az ép eszem ellenkezik velem. Nem szabad, és ehhez addig fogom tartani magam, amíg csak lehetséges.
A harmadik neheze a dolognak az az, hogy nem vagyok egyedül. Ha egymagam lennék, és tudnám, hogy minden tettemmel csakis magamat mérgezem, akkor nem fájna talán ennyire.
Tudva, hogy nekem van egy párom, aki erről semmit sem tud, csak minden fájdalmamat és problémámat megsokszorozza. Ő mindent megad nekem, de én mindent megteszek, hogy ő ne jöjjön rá az újnonnan kialakult fétisemre.
Sosem akartam egy ennyire rossz emebr lenni, de ezt hozta a sors. Jisung talán nem ilyen embert érdemelne maga mellé, de túl önző vagyok, és nem akarom, hogy másé legyen.
Ha csak egy jó dolgot is ki kéne választanom az egyébként szánalmas életemből, az Jisung lenne. Ő az, aki miatt talán még próbálok erős maradni. Talán ő lebeg a szemeim előtt, amikor annyira vágyok a fájdalomra a testem bármely részén.
Csakis ő nekem a fény, a vigasz, a menedék…
Jisung karjaiban mindig megnyugszom, és talán még el is felejtem, hogy mennyi gondom van az életben. Teljesen a hatása alá von, előle ha akarnék, akkor sem tudnék elmenekülni. Egy kincs, aki pont engem választott.
Már ezerszer megkaptam az emberektől, hogy csak Jisungnak ártok, ha vele maradok, de nem érdekelt. Ezt az egy információt eddig el tudtam engedni. Nem akartam,hogy ez is befurakodjon az elmémbe. Nem akarom ellökni magamtól Jisungot, mert azzal nem csak magamat, de őt is bántanám, amit talán már nem tudnék kibírni.
