- Gyűlöllek! Ne merj hozzám érni! - üvöltöttem torkom szakadtából, amint megbizonyosodtam arról, hogy a kapott hírek bizony a valóságot tükrözik.
- Jisung, hadd magyarázzam meg! - próbálta kivenni a telefont a kezeim közül, miközben egyre inkább közeledett felém.
- Nem kell megmagyaráznod semmit, te féreg! Hány kibaszott éve vagyok az oldaladon? Hány éve segítelek téged és a rohadt csapatodat abban, hogy ne kapjanak el a rendőrök? Ez a hála?! - ordítottam torkom szakadtából, majd földhöz vágtam a mobilt, ami ripityára törött.
- Ne keverd bele ebbe a munkám! Semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz! Nem a munka miatt csaltalak meg!
- Akkor? Miért csaltál meg? Hallgatom!
- Nincs különösebb oka, csak...
- Válaszolj te rohadék! Miért csaltál meg? Miért?! Legbelül csak tudod, hogy miért kellett más teste! - kiabáltam zokogva.
- Mi ez a nagy hangzavar? Az egész épület ettől a hatalmas kiáltozástól visszhangzik... - lépett be a terembe Chris mögötte Felixszel.
- Minho megcsalt! - mutattam az alávaló férfire, miközben könnyes szemekkel Chan hyungra néztem.
- Minho, hogy mit csináltál? - jött közelebb a két fiú hitetlenkedve.
- Az egész egy csapda volt...én... - mentegetőzött Minho.
- Csapda mi?! Hogy lehet megdugni valaki mást úgy, hogy nem akarod?! - rontottam neki, és a mellkasát keztem ütlegelni az öklömmel - Hazudozó féreg! Gyűlöllek!
- Állj le! - tolt el magától - Most már elég lesz, nem kérünk többet a nyivákolásodból! Fejezd be Jisung! - parancsolt rám.
- Nem sül le a bőr a képedről? Azok után amit átéltünk azt mondod, fejezzem be? Ahhelyett, hogy inkább megpróbálnád jóvá tenni azt, hogy megcsaltál! Utállak Minho, szavak nincsenek általad irántad érzett utálatomra!
- Tudod mit? Én is gyűlöllek Jisung! Teljes szívemből gyűlöllek! Amikor megcsaltalak azzal a lánnyal tudod mi járt egész végig a fejemben? „Jaj de jó, végre megszabadulok Jisungtól egy pár órára! Nem kell hallgatnom a nyávogását, végre kapok levegőt, mert nincs rajtam a nap huszonnégy órájában!" Amikor az a lány volt az ágyamban sokkal felszabadultabb voltam, mint amikor veled csinálom! Ez csak jelent valamit nem? - kiabált az a rohadék.
A szemeim megteltek könnyekkel, majd könnyűszerrel felpofoztam. Hogy meri ezt a szememre hányni...?
- Jisung, gyere velem! Kicsit elmegyünk sétálni és jobb lesz, oké? - fogott a karomra Felix, és megpróbált kivezetni a teremből.
- Nem - ráztam a fejem. - Nem hagyom, hogy így éljen tovább! - ráztam a fejem, s farzsebemből előrántva a bicskám teljes erőmből Minho hasába szúrtam - Most milyen érzés? Felszabadult vagy? HM!? - fordítottam a bicskán, mire a másik fiú felkiáltott - Jobban érzed magad?!
- Jisung, mit csináltál?! - kiáltott rám Chan.
- Megérdemli, amiért félrelépett! - húztam ki a bicskát a hasából, és néztem Minho testét, ahogy lerogy a földre.
- Ezt még megbánod Han Jisung! - harapott az ajkaiba a fájdalomtól.
- Egyszer éld túl valahogy! - horkantottam fel, majd zsebre vágtam a bicskámat - Mostmár mehetünk - fordultan Felix felé.
- Találkozunk mi még Han! - kiáltott utánam Minho.
- Biztosra veszem! - válaszoltam meg sem fordulva, majd elhagytam a termet a másik két fiúval.
