– Hogy mi?!?!
– ANYA!
– APA!
– Ez van fiúk, ezt kell elfogadni. – rántott vállat Jisung édesapja.
– De anyu! – nyafogott Minho másik felől.
– Nem érdekel fiam! Jisung édesapja egy csodálatos ember, nem úgy, mint az apád! Örülnöd kéne, hogy végre én is megtaláltam a szerelmet, és boldog vagyok. – szomrodott el Minho édesanyja.
– De anyu... Nem szeretnék pót apát! Nekem elég, ha csak te vagy. – halkult el Minho. – De ennek már lőttek...
– Arának igaza van Minho! Ahhelyett, hogy anyádat hibáztatod, hálásnak kéne lenned, hogy végre valaki vigyáz rá. – tette hozzá Jisung apja.
– Hyung, én is meg tudom védeni az anyámat. – súgta Minho.
– De a szerelmi kötelék más fiam. Én jobban szeretlek téged az életemnél, de Chulba szerelmes vagyok... – nézte fiát sajnálkozóan az anya.
– Hh...már elnézést, de ez nem a ti szerelmetekről szól! – szólt közbe Jisung kicsit sem kultúráltan.
– Hanem? – húzta fel Jisung apja a szemöldökét.
– Összeházasodtatok a tudtunk nélkül! Mit gondoltatok, kiugrom örömemben a bőrömből, hogy Lee Minhoval élhetek egy háztartásban?! Elment az eszetek? – kiabált a fiú.
– Fiam! Beszélj szépen, vagy beverem a képed, megértetted?! – emelte fel Jisung apja a hangját. – Amúgy meg egyáltalán nem izgat, hogy kivel kell összeszoknod, az ismerkedéssel szerencsére nincs gondod, külön szobátok is van, nem értem mi a probléma! Csak meg kell férnetek egymás mellett, ennyi! Nem nagy kérés.
– Úgy van. Minho, ha gondolod, akkor majd apukádnál is lehetsz párszor, ha itt még nagyon új. – tette hozzá kedvesen Ara, de ez Minho szívébe markolt.
– Gyűlöllek titeket! – szaladt el az idősebb gyerek.
A három másik személy értetlenül néztek Minho után, de végül Jisung törte meg a csendet.
– Utána megyek. – sóhajtott.
– Kérlek, legyél türelmes vele! – kérte meg Jisungot Minho édesanyja.
– Nehéz kérés, de...megpróbálom. – indult el Jisung.
Nem kellett sokat keresnie, az idősebb hamar leleplezte magát szipogásával. Jisung azonnal a gyerekkori búvóhelyéhez indult, ahol ráakadt Minhora.
Egy hatalmas szomorú fűzfa állt Jisungék házának udvarán, ami egészen a fűig leért, így egy kis menedéket képzett. Tökéletes búvóhely egy összetört szívű fiúnak.
Minho a fa törzsének dőlve pityergett, de amint leglátta a fűzfa ágainak szétnyílását azonnal megpróbálta eltűntetni szomorúságának a jeleit.
– Késő, már láttam! Van kedved beszélni?
– Nincs. – zárta le ennyivel az idősebb.
– Nem érdekel, beszélünk! – ült le Minho elé a fűbe Jisung. – Figyi, egyáltalán nem azért jöttem, hogy vígasztalgassalak vagy ilyesmi! Van egy tervem, ami talán tönkreteheti a szüleink kapcsolatát, és akkor nem kell majd elviselnem téged ebben a házban.
– Kedves. Mit találtál ki a parányi agyaddal? Biztos valami baromság.
– Az, hogy addig szívjuk egymás vérét, amíg megunják, elavult dolog. Maximum egyikünket intribe tesznek, aki nagy valószínűséggel én leszek, mert téged anyád úgy szeret, mint medve a mézet. – forgatott szemet a kisebb.
