Han Jisung vagyok, és rettentően ideges. És hogy mi az oka? Na azt mindjárt megtudjátok…
Back in time
– Szia Minho-yaa! – integetett anya a telefonjának.
– Szia noona! – érkezett egy válasz a túloldalról.
– Hogy vagy?
– Nagyon jól köszönöm, és te?
– Mi is nagyon jól megvagyunk. – vigyorgott anya, mintha Minho tényleg többes számban kérdezte volna.
– Dehát nem is kérdezte, én hogy vagyok! – durcáztam a kanapén, hiszen borzalmasan zavart, hogy anya nem is veszi a lapot.
Anya a kamera látószögén kívül csendre intett, mire csak megforgattam a szemeimet. Tipikus, hiszen Lee Minho a kedvenc unokaöccse…pffhh, legalább vérszerinti lenne, akkor talán meg is érteném, de így?!
– És hogy megy az egyetem? – társalgott tovább anya.
– Elég nehéz, de megbirkózom vele.
– Miket tanulsz jelenleg?
– A gyógyszerek fő kemiai összetevőinek mikroszkópikus alakját memorizálom. – mondta szinte szavalva a másik oldalon lévő.
– A gyógyszerek fő kémiai összetevőinek… – kezdtem elvékonyított hangon, hozzáteszem, hogy halkan sunyorogtam, de anya ígyis hozzámbaszott egy díszpárnát.
– Jisungnak is elég nehéz manapság az egyetem.
Miért kerülök témába, amikor ki nam állhatom ezt az embert?! Anya konkrétan a sírba tesz engem. Nem lehetne, hogy ne most beszéljen az egyetemen lévő nehézségekről? És ne pont ennek az öntelt fasznak!
– A pszichológián maradt?
– Igen.
– Hh, az nem is lehet olyan nehéz. A gyógyszerészet sokkal nehezebb.
– De ő tudod mennyire finom lélek…
– Én már akkor megmondtam neki, hogy nem jó irányt vett, amikor humán tagozatra ment tovább középsuliba. Mit akar az életben az, aki irodalmat tanul? Ebből akar megélni?
– Ő humán beállítottságú.
– Te is ápolónó vagy. A fiad tanult tantargyai gyengék.
– Köszi anya, hogy kiállsz a fiad mellett. – állt fel a kanapéról, majd könnyes szemekkel felszaladtam a szobámba.
Hogy lehet valaki ekkora bunkó fasz? Azt hittem, hogy akik az egyetemen tanulnak, azokban van annyi gerinc, hogy ne nézzenek le másokat. Ugyanúgy keményen tanultam! Ugyanúgy stresszeltem a felvételi miatt! Ugyanúgy vannak nehéz vizsgáim! Csak a téma más, akkor?
Ki ez a faszom Lee Minho gyerek, hogy lenézhesse más szenvedélyeit? Bele sem lát a dolgokba, akkor miért jártatja a száját? Nekem egy regényt lehetne írni a céljaimról, és azokról a dolgokról amik motiváltak, hogy pszichológián maradjak, de ő csak azért ment gyógyszerészetre, mert az apja, aki csak örökbefogadta, azt akarta. Nekem legalább van szabad döntésem!
Azért vagyok ezen az egyetemen és ezen a szakon, mert az életemet nagyban befolyásolták a pszichés betegségeim. Szorongtam, pánikbeteg voltam, klausztrofóbiás voltam, depressziós voltam… A harmadik öngyilkossági kísérletem után döntöttem el, hogy nekem össze kell szednem magam, és ki kell bírnom, mert egy napon ugyanilyen helyzetőeknek is tudok segíteni.
